Knyahinya (Csillagfalva)

Katalógusnév: Knyahinya
Lelőhely*: Knyahinya (Csillagfalva, Ung vm.) Sztricsava, Nagybereznai járás, Kárpátaljai terület, UKR
Koordináták: É 48° 54'; K 22° 24'
Hullott/talált: Hullott
Hullás ideje*: 1866. 06. 09., 17:00
Típus (1. szint): Kő
Típus (2. szint): Kondrit
Típus (3. szint): Normál kondrit
Csoportjel: L5
További adat: Breccsás
Földet ért tömeg: 500 kg
Szinonimák: Csillagfalva, Knahyna, Kniaginia, Knyhyna, Kuyahinga, Nagy-Bereszna
Megjegyzés: Az adatok forrása: Grady, M. M. (2000): Catalogue of meteorites. 5^th rev. enl. ed. Cambridge: Cambridge University Press. A *-gal jelölt adatokat kiegészítettük, illetve javítottuk.

A hullás története: A knyahinyai meteorkőhullás, melyről Dr. Szabó József, egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia 1867. jan. 31-én tartott ünnepélyes közgyűlésén kimerítően értekezett, 1866. június 9-én, délután 5 óra körül, egészen felhőtlen, derült nyári napon ment véghez, ezer meg ezer szabadban dolgozó ember szeme láttára Ung megyében s részben Zemplén megyében majdnem egy mérföldnyi [~7 km] hosszúságú s félmérföldnyi [~4 km] szélességű területen. A helységek, melyek határán a kövek lehullottak a következők: Zemplén megyében Zboj, Ung megyében Újsztuzsica (Nova Sztuzsicja), Knyahinya és Sztricsava. A lehullott kődarabok számát 1200-ra becsülik, s a knyahinyai meteorkőhullás már ebből a szempontból is a legnevezetesebbek közé tartozik. E tekintetben ugyanis csak három rendbeli meteorkőhullás múlja fölül, ti. a. pułtuski Varsó mellett (1868. jan. 30-án este 7 órakor), mely alkalommal lehullott meteorkövek számát százezerre becsülik, továbbá a Franciaországban L’Aigle vidékén (1803. április 26-án délután 1 órakor) végbement meteorkőhullás, mely alkalommal 2-3000 darab meteorkő esett le, s végre a mocsi meteorkőhullás, mely 1882. febr. 3-án, délután 4 óra tájban Erdélyben, Mocs és a szomszéd községek határán ment végbe, s a lehullott meteorkövek számát Dr. Koch Antal szintén 2-3000-re becsüli. Még nevezetesebb azonban a knyahinyai meteorkőhullás azon körülménynél fogva, hogy a lehullott kövek között egy oly nagy tömegű is találtatott, amilyen eddigelé a tudomány évkönyveiben nincsen feljegyezve, ti. egy 600 vámfontnyi [300 kg] darab, mely fő díszét képezi a bécsi cs. múzeumnak [ma Naturhistorisches Museum]. Az ehhez legközelebb álló a Magyar Nemzeti Múzeumban van, 82 fontot [46 kg] nyom*, és 750 forinton ungvári tulajdonosoktól vétetett meg a múzeum részére.

E meteor, mint tüzes golyó, hazánk északnyugati részén tűnt fel az égbolt magaslatán Liptószentmiklós [Liptovský Mikuláš] felett, innen keletnek tartva áthaladt Szepes, Sáros és Zemplén megyén, s eljutva Ung megye északnyugati részéig, Knyahinya s a szomszéd helységek felett mennydörgésszerű robajjal szétpattant, és világítani megszűnt. Fekete felhő képződött belőle, melyből süvöltéssel indult meg a kőzápor, ennek bevégződése után szürke porfelleg maradt vissza a légben, melyet az északi szél dél felé, Ungvár [Uzshorod] felé vitt, és lassanként ködfátyolképen szétfoszlott. A meteor iránya tehát tisztán nyugat–keleti volt s pályája hosszúsága, Liptószentmiklóstól Ung megyéig, 28–30 mérföldre [~220 km] becsülhető. A tünemények ez egész sorozata csak néhány másodpercig tartott. Az ezen alkalommal lehullott ködarabok számát, mint említők, 1200-ra s ezeknek összes súlyát 10 mázsára [~500 kg] becsülik. Különös véletlen szerencse, hogy ez a kőzápor, noha házak, emberek és barmok közé esett, senkit agyon nem ütött, sőt még csak meg sem sértett.

A knyahinyai kövek kívülről fekete, többé-kevésbé fénylő vagy fénytelen kéreggel vannak beborítva, mely néhol sima, másutt ripacsos s imitt-amott homorú mélyedéseket mutat. A knyahinyai meteorköveknél azonban azon kiváló nevezetesség fordul elő, hogy némely példányokon a kéreg nincs tökéletesen kiképződve, csak az olvadásnak biztos nyomait mutató hártya látható, mely alatt a meteorkövet alkotó egyes ásványok kivehetők. Ezen körülményből, valamint a kövek szétszóródása irányából, mely eltért a tüzes meteor irányától, Dr. Szabó József azon következtetést vonja le, hogy a knyahinyai meteorit egy tömegben érkezett légkörünkbe, s itt pattant szét ezer meg ezer darabra, melyekből az apróbbak a meteorit külső, a két legnagyobb pedig, ti. a 600 fontos és a 82 fontos, belső részét alkották. Ez a mozzanat rendkívül nevezetes, mivel a mocsi meteorkőhullásról Dr. Koch Antal, kolozsvári egyetemi tanár azt bizonyítja, hogy ez nem egy nagy darab kőből állott, mely aztán ezer, meg ezer apróbb darabra robbant szét, hanem már a világtérben darabokból álló rajt képezett.

*1956-ban megsemmisült