Fájdalmas és tragikus veszteség érte 2021. február 19-én a Magyar Természettudományi Múzeumot és a hazai zoológiát. Elhunyt dr. Merkl Ottó, a Bogárgyűjtemény és az Állattár vezetője. Merkl Ottót a múzeum saját halottjának tekinti.
A Magyar Természettudományi Múzeum és a gyászoló család tudatja, hogy dr. Merkl Ottó hamvasztás utáni búcsúztatása március 26-án, pénteken 12:15-kor lesz a Csepeli Temetőben.
Személyében olyan nemzetközi hírű entomológus-muzeológus távozott el közülünk, akinél a felkészültség, valamint az átfogó és óriási ismeretanyag rendkívüli ambícióval, munkabírással és felelősségtudattal párosult. Mindezekre szüksége volt, hogy a gondjaira bízott és 1985 óta a vezetése alatt álló, közel 3 millió példányt számláló gyűjteményt megőrizze, és szívós, fáradtságot nem ismerő, napi szinten végzett tevékenységével jelentősen tovább is fejlessze. Elődjéhez és példaképéhez, Kaszab Zoltánhoz hasonlóan ő is kiemelkedőt és maradandót alkotott úgy a hazai, mint a nemzetközi rovartani irodalomban.
Merkl Ottó 1957-ben született Budapesten. A biológia és azon belül is elsősorban az állatok iránti érdeklődése már gyerekkorában megmutatkozott, és ebben meghatározó szerepet játszott a rendszeres kiskunsági nyaralás a nagyszüleinél. Az első bogarat 1972-ben fogta Budapesten, hogy aztán egy életre elkötelezze magát a bogarászat iránt. Kitűnően szerepelt a Szalkay József nevével fémjelzett, legendás állatkerti vetélkedőkön, majd biológiából országos középiskolai tanulmányi versenyt nyert, így felvételi vizsga nélkül jutott be az ELTE biológus szakára, ahol 1981-ben szerzett diplomát.
Az időközben szenvedélyévé vált bogárgyűjtés és tudásvágya révén egyenes út vezetett az 1970-es évek végén Kaszab Zoltán akkori főigazgatóhoz, aki egyben a Bogárgyűjtemény vezetője, a hazai bogárfauna legjobb ismerője és nem mellesleg nemzetközi hírű tudós volt. Kaszab Zoltán azonnal meglátta Merkl Ottóban a kiváló bogarászt, leendő méltó utódját a gyűjteményben és egyértelműen utalt is erre. Merkl Ottó így az egyetem befejeztével, 1981. szeptember 1-től a múzeum munkatársa lett – ez volt első és utolsó munkahelye. 1983-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett, 1995-ben pedig megkapta a biológiai tudomány kandidátusa címet.
Taxonómiai, faunisztikai munkásságát a magyarországi katicabogarak revíziójával kezdte, majd a gyászbogarakra szakosodott, mintegy a Kaszab Zoltán által megkezdett út folytatásaként. E választás ésszerű és logikus volt, hiszen a Magyar Természettudományi Múzeum gyászbogár gyűjteménye – Kaszab munkásságának köszönhetően – a legjobbnak számít ma is a világon, beleértve a könyvtárnyi szakirodalmat. Merkl Ottó számos új fajt, revíziót, összefoglaló tanulmányt közölt a gyászbogarakról, és e bogárcsalád elismert nemzetközi szakértőjévé vált. Közel 100 tudományra új faj leírása fűződik a nevéhez.
Tudományos közleményeinek száma meghaladja a 220-at, több szakkönyv és könyvfejezet szerzője – ezek közül kiemelendő a Vig Károly társszerzővel írt Bogarak a pannon régióban. (E közel 500 oldalas, nagyalakú, 1800 bogárfajt tárgyaló, számos fényképfelvételt és grafikát tartalmazó kötet iskolapéldája a tudományos igényű, ugyanakkor a nem csak szakembereknek szánt, igényesen, szépirodalmi stílusban megfogalmazott műveknek.) Merkl Ottó huszonhárom éven át volt szerkesztője a múzeum évkönyvének, az Annales-nek, és 2005 óta, tehát több mint tizenöt éven át szerkesztette a múzeum és a Magyar Rovartani Társaság közös folyóiratát, a Folia entomologica hungaricá-t. Szerkesztői tevékenysége során jól kamatoztatta kiváló memóriáját, széleskörű tájékozottságát, kivételes szakmai intelligenciáját, ami képessé tette a zoológia szinte bármely területén felbukkanó problémáinak gyors megoldására, illetve a szerzők által elkövetett hibák, következetlenségek javítására. A szerkesztői feladat fontosságát sokszor hangsúlyozta és számos, amúgy kiváló állattani munkáról állapította meg szomorúan, hogy mennyivel jobb lehetett volna, ha szerkesztő is látja.
Külön fejezetet érdemel Merkl Ottó gyűjtőtevékenysége, melynek egyik legfőbb jellemzője volt, hogy – a specialisták zömétől eltérően – szinte minden bogárcsoportra egyformán nagy hangsúlyt fektetett. Az autóshálózást úttörőként alkalmazva számos ritkaságot gyűjtött, de szinte mindenhol fűhálózott és kopogtatott. Kiváló fajismerete révén már a terepen azonosította a közönséges fajokat, így az általa hazahozott, kiválogatott és felpreparált bogáranyag mentes volt a helyet fölöslegesen foglaló ballaszttól. Bár voltak kedvenc, sokszor felkeresett gyűjtőhelyei, mint korábban Újpesten a káposztásmegyeri homokvidék, később a Normafa környéke, a Tétényi-fennsík vagy a Naszály, de az általa gyűjtött több százezernyi hazai bogárpéldány lelőhelycéduláiból kiderül, hogy szinte az egész ország területén végzett gyűjtéseket – többnyire a múzeum megbízásából, de sokszor csak azért, mert arrafelé járt. Pályafutása során több mint 100 bogárfajt közölt első ízben Magyarországról.
Külföldi gyűjtőútjai messzire vezették Budapesttől. Az általa felkeresett helyszínek a teljesség igénye nélkül: Üzbegisztán (1981), Örményország (1982), Észak-Korea (1988), Kenya (1992), Borneó (1993), Malajzia (1995), Laosz (1998) Tajvan (2002, két alkalommal), Nicaragua (2007), Vietnam (2016), Albánia (2017) majd utoljára Ausztrália (2018). Ez utóbbi helyen legendás ausztrál honfitársunk, kollégája és közeli barátja, Hangay György vendége volt. Ausztráliában még a kiterjedt erdő- és bozóttüzek időszaka előtt, szinte az utolsó pillanatban járta be a klasszikus gyűjtőhelyeket. Útjairól kivétel nélkül értékes zsákmánnyal, faunára, de nem ritkán tudományra új fajokkal megrakodva tért vissza. Expedíciói során pihenésre, lazításra sohasem gondolt, sőt, trópusi területeken éjszaka is (vagy főleg éjszaka) gyűjtött – mint sokszor emlegette, aludni otthon is lehet. Laoszban mellhártyagyulladása és magas láza ellenére is éppoly állhatatosan végezte munkáját, mint máskor, igaz jó nyolc kilót fogyott közben.
Merkl Ottó ismeretterjesztő tevékenysége legalább annyira fontos és hangsúlyos, mint a tudományos munkássága. Különösen sokat publikált az Élet és Tudomány, a Természet Világa, a TermészetBúvár, korábban a Süni, a Vadon, illetve Természet című lapokban. Számos nagy sikerű, népszerű ismeretterjesztő könyv, több mint 200, nyomtatott sajtóban és online megjelenő cikk szerzője, illetve több száz külföldön megjelent film és cikk, valamint számtalan természettudományi témájú, angol nyelvű könyv magyarra fordítója. A társadalom szélesebb rétegeit is érdeklő, érintő témákban rendszeresen szakértőként szólalt meg a legkülönfélébb médiumokban. 1995 óta zootaxonómia tantárgyból gyakorlatot vezetett az Állatorvostudományi Egyetem biológus szakán. Tevékeny részt vállalt az állandó, és számos időszaki kiállítási forgatókönyv elkészítésében, a szakmai anyag lektorálásában.
Merkl Ottó a hazai rovartani közélet elhivatott szereplőjeként központi helyet foglalt el a hivatásos és amatőr bogarászok közötti kapcsolattartásban. 1978 óta a Magyar Rovartani Társaság tagja, 1985-től választmányi tagja, 1995-től alelnöke volt. Rendszeres előadó volt a Társaság tudományos ülésein, melyekről kizárólag csak akkor maradt távol, ha külföldi expedíción tartózkodott. A Magyar Rovartani Társaság 1993-ban a Frivaldszky Emlékplakett bronz fokozatával, 2019-ben arany fokozatával tüntette ki. A „Frivaldszky-arany” az entomológusok legrangosabb kitüntetése, melyet csak a hivatásosok elitje nyert el idős korában, mintegy életműve koronájaként. Ilyen fiatalon korábban senki sem kapta meg ezt a kitüntetést. Ugyanebben az évben kapta meg a Pro Natura díjat a tudományos életben tanúsított kiemelkedő munkájáért, a magyarországi rovarvilág, különösen a bogárfauna védelmében, népszerűsítésében nyújtott teljesítményéért, az állami természetvédelmet segítő tevékenységéért.
Talán voltak a hazai zoológiának jelentősebb életművet felvonultató kutatói, de elkötelezettebb, a feladatukat, munkájukat mintegy misszióként végzők aligha. Merkl Ottó számára a múzeum, a gyűjtemény, a publikációk írása és lektorálása valamint a munkák elvégzésének határideje ugyanis egyaránt szent ügy volt. Tudomásom szerint sohasem kellett elnézést kérnie határidő után leadott jelentésért, cikkért, könyvért. Halála fájdalmas és pótolhatatlan veszteség. Mi, legközelebbi kollégái döbbenten állunk a rémisztő űr felett, amit hiánya jelent.
(írta: dr. Szél Győző, főmuzeológus, Bogárgyűjtemény)