„- Mi szél hozott, kis futár?
- Nem szél hozott, napsugár.
- Kedves gazdád ki lehet?
- Fűnevelő kikelet.
- S mi a jó hír, aranyom?
- Sárgulhat a kalapom.
- Jó a hír, jó a hír, Isten hozott Gólyahír!”
…énekli Gryllus Vilmos
Az erdei dioráma tavacskájának partján virító, élénksárga virág a gólyahír. A gyermekdal kedves, közismert nevű szereplője nedves rétek, patakpartok láprétek, ligeterdők lakója. Évelő növény, márciustól májusig virágzik, ideális élőhelyen tömegesen, sárga virágszőnyegként borítja a vízpartot. Budapesten a legegyszerűbb a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karánál, a Budai Arborétum tavának partján megfigyelni, bár itt csak egyetlen tő él.
Az erdei dioráma tavacskájának partján virító, élénksárga virág a gólyahír (fotó: Tuszinger Károly)
Egész Európában elterjedt, északon Izlandig. Itthon sajnos erősen megritkult, de a neki megfelelő élőhelyeken az egész országban előfordul. A csészelevelein olyan, szabad szemmel nem láthatóelszíneződések vannak, amit csak az ibolyántúli fényre érzékeny rovarfajok érzékelnek, ezzel csalogatja a beporzókat. Elvirágzás után szíves levelei is látványosak. Enyhén mérgező. Népi nevei: gólyavirág, kácsavirág, libadöglesztő.
mocsári gólyahír (fotó: Lovranits Júlia)
szerző: Lovranits Júlia (Közművelődési Osztály)