Lovranits Júlia

Közönséges erdeimókus

Élő mókussal Budapesten könnyedén találkozhatunk közparkokban, erdőkben, temetőkertben, magánkertekben is. A parkok mókusai jobban hozzászoktak az emberekhez, gyerekekkel is viszonylag közelről megfigyelhetőek.

Mocsári gólyahír (Caltha palustris)

Az erdei dioráma tavacskájának partján virító, élénksárga virág a gólyahír. A gyermekdal kedves, közismert nevű szereplője nedves rétek, patakpartok láprétek, ligeterdők lakója. Évelő növény, márciustól májusig virágzik, ideális élőhelyen tömegesen, sárga virágszőnyegként borítja a vízpartot. 

Karvaly (Accipiter nisus)

A természetbúvár teremben két montírozott karvaly is látható, egyik reptében, zsákmányolás közben, a másik békésen üldögél. Karmai között verebet tart, nem véletlenül.  Feltűnően vékony, „pilincka” lábával nem tud olyan erős, küzdő zsákmányt ejteni, mint a baglyok vagy az egerészölyv, ezért szinte kizárólag madarakat fogyaszt.

Fekete rigó (Turdus merula)

A felnőtt hím tolla fekete, szeme körül sárga karikát visel, csőre is élénksárga. A tojó ezzel szemben barna, csőre színe nem feltűnő, a fiatalok is barnák. A hím messze hangzó éneke közismert. Forgalmas nagyvárosokban előfordul, hogy az erős fény becsapja a madarakat, és kivilágított tereken, téli éjszakán is dalra fakad.

Halászsas (Pandion haliaetus)

Az erdei dioráma kis tavánál üldögél egy faágon az a madár, amelyik minden étkezéskor orosz rulettet játszik az életével. Tápláléka – ahogy a dioráma beállítása is mutatja – szinte kizárólag halakból áll. 

Szajkó (Garrulus glandarius)

Soknevű madár, hiszen a közismert „szajkó” név mellett nevezik még mátyásmadárnakszárnyas erdésznek és az erdő bohócának. Nem összekeverendő a hollóval, ami Corvin Mátyás madara, mert a szajkó a „Mátyás! Mátyás!” - hangra emlékeztető, jellegzetes kiáltása, és nem a népmesék álruhás királya miatt kapta ezt a nevet. 

Feliratkozás RSS - Lovranits Júlia csatornájára