Az Év rovara 2015-ben a nagy szentjánosbogár. Hangulatos látvány, amikor nyári estéken a fűben világít, de ő maga szerény külsejű, kicsi, barnásfekete állat. A trópusokon azonban nagyobb, színesebb, sőt nappal repkedő rokonai is vannak. Közülük többet is őriz a Magyar Természettudományi Múzeum.
Cratomorphus distinctus
Az idén 105 éves Magyar Rovartani Társaság 2015-ben – internetes szavazás eredményeképpen – a nagy szentjánosbogarat (Lampyris noctiluca) választotta az év rovarának.
Miért pont erre a bogárra esett a választás? Az Év rovara számos szempontnak kell, hogy megfeleljen. Például legyen szabad szemmel is jól látható, tetszetős megjelenésű, pozitív érzések fűződjenek hozzá, legyen közismert a szakemberek és a laikusok körében is, legyen ismert az életmódja, kapcsolódjanak hozzá kulturális elemek is, és lehetőleg szerepeljen az iskolai tananyagban. Könnyű belátni, hogy e szempontoknak a nagy szentjánosbogár szinte maradéktalanul megfelel.
Más okból is szerencsés, hogy erre a fajra esett a választás. Az UNESCO ugyanis – az Európai Fizikai Társulat kezdeményezése – a Fény Nemzetközi Évének nyilvánította 2015-öt. A szentjánosbogár és a fény elválaszthatatlanok: e bogár legismertebb és legfeltűnőbb élettani megnyilvánulása az, hogy világítani képes.
A nagy szentjánosbogár azonban csak egy a szentjánosbogár-félék (Lampyridae) családjának számos faja közül. Ezek száma a Földön nagyjából 2000, Európában pedig 62. Közülük 3 él Magyarországon is.
Magáról az idei év rovaráról, a nagy szentjánosbogárról minden fontosat megtudhatunk a blogunkon olvasható írásból. Érdemes azonban körülnéznünk e bogárcsalád más fajai között is.
A Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteménye összesen közel 3 millió bogárpéldányt számlál. Ebből nagyjából 300 a magyarországi szentjánosbogár – több is lehetne, de miért is pusztítanánk el feleslegesen ezeket a kedves rovarokat –, és ezer körüli a Föld más vidékeiről szárma egyedek száma. Ez nem igazán jelentős szám – bár szentjánosbogárból ezért elég sok –, aminek két fő oka van.
Egyrészt a szentjánosbogarak nem hosszú életű állatok, rövid tehát az az idő, amikor jó eséllyel meg lehet fogni őket. Másrészt, ha nem is valamennyien, de túlnyomórészt éjszaka aktívak; aki tehát fogni akar belőlük, ki kell mennie az éjszakai erdőbe, és ott kell keresnie a levegőben imbolygó, illetve a földön és a fákon villódzó zöldessárga eleven lámpásokat.
Külföldön gyűjtött szentjánosbogarainknak körülbelül a felét sikerült faji szinten azonosítani. Ezt a munkát jórészt Ernest Olivier francia bogarász – a szentjánosbogarak máig legnagyobb specialistája – végezte a 20. század első két évtizedében. A friss expedíciós anyagok fajainak meghatározása nehézségekbe ütközik, mert a trópusi területek szentjánosbogár-faunájáról egyelőre nem állnak rendelkezésre átfogó dolgozatok.
Az alábbiakban gyűjteményünk régi és közelmúltban fogott idegenföldi szentjánosbogarai közül szemezgetünk.
|
Az Aspisoma sexpunctatum számos példánya található gyűjteményünkben. Ezek egy részét Emlősgyűjteményünk volt preparátora, Csanádi Dávid gyűjtötte Brazíliában, Amazónia több pontján, 1993-ban. Másokat egy uruguayi gyűjtőtől kaptunk magyarországi bogarakért cserébe. |
Az Aspisoma hesperum egyik példányát Horváth Elemér gyűjtötte a brazíliai Pará államban, 1930-ban. Két további példányunk Kolumbiából származik, de a gyűjtő neve és a gyűjtés ideje ismeretlen. |
|
A Dodacles nigricollis három példányát Vezényi Árpád gyűjtötte 1904-ben Paraguayban. Legyezős csápja nagy felületű kémiai érzékszerv. |
A Cladodes lamellicornis két példánya a brazíliai Espirito Santóból származik, ismeretlen gyűjtőtől, a 20. század elejéről. |
Ezt a nagytestű szentjánosbogárfajt még nem sikerült azonosítani. Merkl Ottó és Németh Tamás gyűjtötték néhány példányát 2007-ben a nicaraguai Granada tartományban, a Domitila nevű védett terület száraz erdejében.
|
A Pyrocoelia praetexta Tajvan egyik legnagyobb – majdnem 3 centiméteres – szentjánosbogara. Ronkay László és Merkl Ottó gyűjtötték a sziget déli részének egyik védett területén 2002 novemberében. Mint a legtöbb szentjánosbogár esetében, nagy, félkör alakú előtora teljesen befedi a fejét. Előtorán azonban elöl két átlátszó ablak található, ennek szerepe nem pontosan ismert. Talán elősegíti, hogy a bogár éjszaka a Hold és a csillagok alapján tájékozódhasson. A hím szentjánosbogarak nagy, félgömb alakú szeme ugyanis lefelé irányul, mert a fűben ülő nőstények fényét keresi. |
A Cyphonocerus sanguineus több példányát Merkl Ottó és Fábián György 2002 áprilisában gyűjtötték fűhálózással a tajvani Fushan Botanikus Kertben (mely nem csupán botanikus kert, hanem jelentős kiterjedésű érintetlen erdő is). Egyike azoknak a szentjánosbogaraknak, melyek nem éjszaka, hanem nappal aktívak. Mivel a fénykibocsátásnak esetükben nincs értelme, világítószerveik visszafejlődtek. Lárvájuk azonban világít: így hívja fel a figyelmet arra, hogy mérgező anyagokat tartalmaz, ezért nem érdemes elfogyasztani. |
A Photuris pennsylvanica Észak-Amerikában honos, észak felé egészen Kanadáig. Az Amerikai Egyesült Államokban Pennsylvania és Tennessee „állami rovara”. Több példányt őrzünk belőle. Zsákmányát az agresszív mimikri módszerével szerzi. Szárnyas nőstényeit a helybeliek a "végzet asszonyainak" (femmes fatales) nevezik, ugyanis a velük egy helyen élő más, kisebb testű szentjánosbogarak (Photinus- és Pyractomena-fajok) nőstényeinek villogását utánozzák. A megtévesztett hímek a nász reményében leszállnak a "végzet asszonyához", amely elkapja és felfalja őket. Korábban úgy vélték, hogy a nőstény bogár csupán értékes fehérjékhez jut a zsákmányából, melyet petéi érlelésére használ. Később azonban kiderült, hogy felhasználja a kis hímekben lévő mérgező szteroidokat (lucibufaginokat), melyeket ő maga nem képes előállítani. A mérget a testében tárolja, majd a lerakott petéibe juttatja, így azok némi védelemben részesülnek.
|
A Diaphanes lampyroides Tajvanon honos. Ronkay László és Merkl Ottó gyűjtötték a sziget középső részén 2002-ben. A novemberi estéken – melyek az ottani időjárás miatt inkább tavaszi hangulatúak – nagy számban rajzottak a szürkületben világító bogarak. |
Az 1 centiméternél alig nagyobb Luciola kagiana számos példányát Merkl Ottó és Fábián György gyűjtötte Tajvanon 2002 áprilisában, a város szélén lévő Haeng-Lu Dyi nevű hegyen, mely a mi Gellért-hegyünkhöz hasonló, részben parkosított terület. A hegy tetején álló taoista templom környékén, az ott időző fiatalok esti sokadalmában nem kis feltűnést okoztak, amikor a lámpák fénykörében szedegették össze az odarepülő rovarokat. |
Tajvanon nagy kultusza van a szentjánosbogaraknak. Könyvek jelennek meg róluk, motívumként mindenütt láthatók bögréken, reklámokon, pólókon. Még kártyát is kiadtak a szigetország szentjánosbogarainak képeivel:
Szerző: Merkl Ottó
