Bakonyi kavicsfogú álteknős

Bakonyi kavicsfogú álteknős -  Placochelys placodonta

A bakonyi kavicsfogú álteknős (Placochelys placodonta) első maradványait 1899-ben Laczkó Dezső piarista tanár találta meg a veszprémi Jeruzsálem-hegyen. Az előkerült leletek - koponya, állkapocs, csigolyák, végtagcsontok, páncéldarabok – máig Magyarország legjelentősebb ősmaradványai közé tartoznak. Ma a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat Földtani Múzeumában őrzik őket, (mely egykor a Magyar Állami Földtani Intézet része volt). Kiállításunkban másolatuk látható.

Bakonyi kavicsfogú álteknős (fotó: Szabados Tamás)

A kavicsfogú álteknős a hazánk területét borító tengerben élt a késő-triászban, 210-230 millió évvel ezelőtt. Lapátszerűen ellaposodó végtagjaival úszott és kormányzott. Nevét az állkapcsában, a felső állcsontjában és a szájpadlásán is elhelyezkedő gömbölyű, kavicsszerű fogairól kapta.

Bakonyi kavicsfogú álteknős (fotó: Szabados Tamás)

Tengeri élőlényekkel, kisebb, vagy közepes méretű kagylókkal és pörgekarúakkal, táplálkozott. Kemény héjukat erős kavicsfogaival könnyedén összeroppantotta.

 

Bakonyi kavicsfogú álteknős (fotó: Németh Hajnalka)

Teknősszerű kinézete nem jelenti azt, hogy rokonságban állna a mai tengeri teknősökkel. Az őslénytani vizsgálatok kimutatták, hogy a két csoport hasonlósága a párhuzamos evolúciónak köszönhető.

Kavicsfogúak maradványaival valószínűleg a XIX. század előtt is találkoztak az emberek. A XVII. század elejéig elterjedt orvosságok voltak a békakövek, melyeknek varázslatos gyógyító erőt tulajdonítottak. Ezek némelyike valószínűleg nem volt egyéb szép kvarckavicsnál, mások viszont ősmaradványok, kavicsfogú álteknősök, ősráják fogai lehettek.

Bakonyi kavicsfogú álteknős (fotó: Németh Hajnalka)

A kiállításban szereplő álteknősmakett nagyjából másfélszerese annak, mint amekkora a Placochelys valójában volt. Az állat páncélja 90 cm hosszú lehetett.

szerző: Holler Judit (Közművelődési Osztály)