Kevesen tudják, hogy a Magyarországon ma már mindenütt előforduló balkáni gerlét (Streptopelia decaocto) Frivaldszky Imre (1799–1870) fedezte fel és írta le a tudomány számára a Magyar Tudós Társaság 1838-ban megjelent évkönyvében. Az első példányok a második balkáni expedíció anyagaival érkeztek Pestre. Frivaldszky a „félholdas galamb” magyar és a Columba decaocto tudományos nevet adta a fajnak, a leírást kőnyomatos tábla illusztrálta.
Gyűjtőinek beszámolói szerint a „Félholdas Galamb” az akkori Törökország európai részén, a mai Bulgáriában széles körben elterjedt Plovdiv környékén, megtalálták a Rila-Rodope-Balkán hegységekben, a Marica folyó mentén, és gyakori volt a drinápolyi síkságon. Elterjedése az adatok szerint a Fekete-tenger vízgyűjtő területére esett, akkor még nem jutott el a Duna vízgyűjtő területére. A megfigyelések szerint mindenütt emberi településeken költött, és gyakori volt. A helyiek szerették is, és hangja alapján megkülönböztették a házi galambtól, különböző történeteket fűztek hozzá. A Frivaldszky által adott faji jelző (decaocto) az egyik ilyen történeten alapszik.
Színezett kőnyomatos ábra a Magyar Tudós Társaság 1837-ben megjelent harmadik évkönyvéből, ami Frivaldszky Imre „Félholdas Galambját” ábrázolja. Ez a balkáni gerle első tudományos ábrázolása
Frivaldszky galambja a felfedezése után száz évvel szinte az egész eurázsiai kontinenst meghódította. A 21. század elején pedig már a csendes-óceáni partoktól a legtávolabbi Brit-szigetekig lehet hallani jellegzetes szinkópás „kacagását”. Nem tudni, hogy ebben a látványos invázióban mennyi szerepe van az embernek és a klíma változásának. Az bizonyos, hogy ez a faj a városiasodás egyik nyertese. Mivel a fészekrakást és a költést illetően igénytelen, az ember által formált, sokszor szinte élettelen környezet számára igen kedvező. Bízvást hívhatjuk ezt a fajt a 20 század egyik nyertesének.
Szerző: Bálint Zsolt (Lepkegyűjtemény)