Leánykökörcsin

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) virágzó és terméses példányai az MTM Növénytárából

Bokorerdeink lejtősztyeppjeinek egyik leglátványosabb védett növénye a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó leánykökörcsin (Pulsatilla grandis). Márciusban fejlődő nagy, magános halvány vagy sötétebb lila virágai hamar magukra vonják a kirándulók figyelmét, hiszen ilyenkor a természetben még szinte minden „színtelen”, illetve barnás színű. Finoman erezett leple kívül lágyan szőrös, széles harang alakú, teljesen kinyílva 5–8 cm átmérőjű.

 

A virág közepén lévő sárga porzók és lilás bibeszálak sokasága tovább növeli a vizuális összhatást. Ráadásul a virág vastagon és gyapjasan szőrös tőkocsányon fejlődik, amelynek felső részén hasonlóan szőrös, tövükön hüvelyesen összenőtt, ujjasan szeldelt gallérozó levelek is vannak. A virágzás kezdete után fejlődésnek induló, páratlanul szárnyas tőlevelei is sűrűn szőrösek, ami megkapó látványt nyújt. Csomókban álló aszmagtermései és a terméseken maradó, több centiméteres, selymes repítőszőrökkel fedett bibeszáljai is igen látványosak.

 

Növényünk pontus-pannóniai elterjedésű faj. Hazai rokona például a sokszor vele együtt előforduló fekete kökörcsin (P. nigricans vagy P. pratensis ssp. nigricans), melynek kisebb, többé-kevésbé bókoló, feketéslila virágai vannak, terméses állapotban azonban a két faj nehezen különböztethető meg egymástól.

Szerző: Somlyai Lajos (Növénytár: Herbarium Generale)