Botos kölönte (Cottus gobio)
Áramláskedvelő halfajunk, mely főként a tiszta, sebes sodrású, kavicsos aljzatú folyókban és patakokban fordul elő. Hazánkban a Dráva, a Mura, a Maros, az Ipoly, valamint a Tisza és a Duna egyes szakaszain találták meg eddig. A 10–12 centiméternél nagyobbra nem növő faj leginkább a fenéken, nagyobb kövek között és alatt tartózkodik. Ha az ember a rejtekhelyéül szolgáló sziklát felemeli, akkor sem úszik el, hanem álcázóképességében bízva az aljzaton marad, és mozdulatlanul várja, míg elmúlik a veszély. Apró gerincteleneket fogyaszt, szaporodási időszaka márciustól áprilisig tart. Hasonló megjelenésű hazai halaink az inváziós gébfajok, ám az utóbbiak testét pikkelyek borítják, és a hasúszóik bizonyos fajoknál tapadókoronggá módosultak. A kölönték – köztük a jelenlegi országhatáron belül elő nem forduló cifra kölönte (Cottus poecilopus) – teste pikkelytelen, hasúszói pedig nem módosultak.
szerző: Németh Tamás (Állattár: Bogárgyűjtemény)