Sörényes juh, a Bárka ”kapuőre”

Különleges emlős üdvözli a látogatókat az állandó kiállítás bárkájának bejáratánál. Impozáns, sötét homokszínű szőrével, jellegzetes szakállával, sörényével ellenállhatatlan késztetést ébreszt a látogatókban, hogy megsimogassák.

Sörényes juh az Élet bárkájának bejáratánál (fotó: Szabados Tamás).

Az állat neve magyarul sörényes juh (Ammotragus lervia), ami az angol barbary sheep részleges fordításából ered. Az angol név fordítása egyébként berber juh, ami a Szaharát egykoron benépesítő népre utal. A sörényes juh kizárólag Afrika északi felén, a Szahara hegységeiben, fennsíkjain őshonos.

Sörényes juh az Élet bárkájának bejáratánál (fotó: Szabados Tamás).

Elterjedési területe azonban északon az Atlasz hegység vonulataira is kiterjed. Korábban délebbre, a Száhel övezetben fekvő Darfur hegységben is előfordult. Széchenyi Zsigmond is ott ejtette el a saját „sörényes kosát”. Létezik egy újra felfedezett, korábban kihaltnak vélt állománya is a Nílustól keletre.

Sörényes juh az Élet bárkájának bejáratánál (fotó: Szabados Tamás).

A legújabb kutatások szerint nagyon ősi fejlődési vonal képviselője, amely még azelőtt levált a közös ősről, mint ahogy a juhok és a kecskék fejlődése elvált egymástól. Mégsem mondhatjuk, hogy a két csoport közös őse lenne, inkább azok testvércsoportjának egy megmaradt képviselője. Legközelebbi ma élő rokona az arab tahr (Arabitragus jayakari).

Sörényes juh az Élet bárkájának bejáratánál (fotó: Szabados Tamás).

Életmódját tekintve is különleges: akár egy hétig is kibírja ivóvíz nélkül, beéri csupán a tápláléka víztartalmával. Persze, ha teheti, akkor naponta iszik. Patáinak felépítése lehetővé teszi, hogy a sziklás, törmelékes hegyoldalakon se csússzon meg. A kos szarv sokkal nagyobb, mint a nőstényé. Szarvának keresztmetszete háromszög alakú. A bárka mellett álló kos 1992-ben került hozzánk a Fővárosi Állat- és Növénykertből.

Sörényes juh az Élet bárkájának bejáratánál (fotó: Szabados Tamás).

szerző: Kispál István (Közművelődési Osztály)