Véznaujjúmaki az élet bárkájában

A kizárólag Madagaszkár szigetén élő véznaujjúmaki (Daubentonia madagascariensis), helyi nevén az aje-aje az egyik legkülönlegesebb főemlős. Sokáig kihaltnak vélték, de később újra felfedezték, és megállapították, hogy viszonylag nagy elterjedési területen él még napjainkban is. Eredetileg a sziget trópusi esőerdeinek és szezonális erdeinek a lakója volt, csak a legszárazabb éghajlatú délnyugati részen nem fordult elő. Ott a történelmi időkben kihalt rokona, az óriás-véznaujjúmaki élt, amely háromszor-négyszer akkorára nőtt, mint a ma is élő faj. Manapság ültetvényeken, vagy azok közelében is előfordul, de éjszakai életmódja miatt nagyon ritkán lehet megpillantani.

Véznaujjúmaki preparátum az Élet bárkájában (fotó: Szabados Tamás)

A kiállított példányon is szembetűnik, hogy állkapcsában és felső állcsontjában folyamatosan növő metszőfogpárok ülnek. Ezzel a rágcsálókra emlékeztető vonással nincs egyedül a főemlősök között, mert ugyanez megfigyelhető a selyemmajmok között is. Hatalmas szeme is éjszakai életmódjára utal. Fülei nagyok, hallása kivételesen jó. Ő az egyedüli főemlős, amely táplálékát hangvisszaverődéssel (echolokációval) keresi.

Véznaujjúmaki preparátum az Élet bárkájában (fotó: Szabados Tamás)

A legkülönlegesebbek azonban a kezén lévő ujjai, amelyek a hüvelykujj kivételével megnyúltak. Harmadik ujja nagyon vékony, és a végén karom található. Negyedik ujja a leghosszabb és a legerősebb. Tápláléka főleg magokból, gyümölcsökből és rovarokból áll. A puha húsú gyümölcsök falatozásakor a legerősebb ujját használja. A még a fán lévő kókuszdió héjába 3–4 cm átmérőjű lyukat rág, és a legvékonyabb, harmadik ujjával kanalazza ki a kókusztejet. Amikor rovarlárvák után kutat, a vékony ujjával másodpercenként 4–8-szor kopogtatja a fák kérgét, és hallgatja, hol van üreg a kéreg alatt. Ezután a fogaival lyukat rág a fába, majd harmadik ujja kampós karmával kihúzza a rovarlárvát. Sajnos Madagaszkár lakói szerint rossz jel vele találkozni, ezért gyakran megölik. Napjainkban a veszélyeztetett fajok közé tartozik.

szerző: Kispál István (Közművelődési Osztály)