Vendégkutatóinkról

A Crocus L. (Iridaceae) nemzetség taxonómiai felülvizsgálata különös tekintettel a Balkán-félszigeten elterjedt taxonokra 

Levent Can török botanikus 2016-ban Németországból látogatott intézményünkbe a SYNTHESYS project segítségével. A kutató a Crocus nemzetség rendszertanát, fejlődéstörténetét, filogenetikai kapcsolatait vizsgálja. E témában írja jelenleg a doktori disszertációját is az Isztambuli Egyetemen, mindamellett, hogy segédkutatóként dolgozik a rodostói Namik Kemal Egyetem Biológiai Karán. Levent 2013-ban nyerte el a DAAD (German Academic Exchange Service) ösztöndíját, mely lehetővé tette számára, hogy doktori tanulmányaihoz korszerű laboratóriumi kutatásokat végezzen az oldenburgi Carl von Ossietzky Egyetemen. Levent munkájáról bővebben a vele készített interjúnkban olvashat.

A projektről

A Crocus nemzetségbe tartozó növények esetében számos kérdés merül fel kromoszómaszámukat és rendszertani besorolásukat illetően. Az utóbbi idők kutatásainak eredményeként publikált új taxonok még több zavart okoznak főként az alcsoportokon belüli rendszerezésben. 
A mediterrán területek reprezentálják a növény gazdagságát és diverzitását a legjobban, ezért a Balkán- félszigeten és az azt körülvevő területeken fellelhető fajok megfigyelését helyezte előtérbe a kutató.    A projekt célja tehát a balkáni taxonok elterjedési területének és azok megoszlásának tisztázása, a példányok morfológiai jegyeinek vizsgálata és a populációk közötti morfológiai eltérések beazonosítása, meghatározása az intézményünkben őrzött herbáriumi példányok összehasonlító elemzésének segítségével.

Amiért intézményünket választotta

A kutatás tárgyát képező növények fellelhetősége természetes élőhelyükön nehézkes a rövid virágzási időszakuknak és a topográfiai viszonyoknak köszönhetően. Taxonómiájuk hatékonyabb tanulmányozása érdekében ezért kiváltképp fontos a herbáriumokban őrzött példányok vizsgálata.
Közép-Európában hagyománya van a balkáni flóra- és faunakutatásnak. Múzeumunk Növénytára jelentős Crocus gyűjteménnyel rendelkezik; hozzávetőleg 1400 történelmi jelentőségű példányt tartunk számon, amelyek közül sok a balkáni területekről került hozzánk az utóbbi 150 év gyűjtőmunkája nyomán. A kutató számára gyűjteményeink tanulmányozása megbízható kiindulópontot jelentett a növények elterjedési területeinek vizsgálatához.

Teljesítmény és értékelés

Levent Can a projekt teljesítésének szempontjából elengedhetetlennek és sikeresnek értékelte látogatását, kihangsúlyozva gyűjteményeink fontosságát. A nemzetség revíziója és a balkáni taxonok filogenetikájának rekonstrukciója mellett munkája eredményeként egy teljes fejezetet szentel a Crocus növényeknek a Flora of Turkey című könyv legújabb kiadásában.
A kutatót Dr. Barina Zoltán, múzeumunk Herbarium Carpato- Pannonicum gyűjteményének vezetője látta vendégül.

A röpképtelen gyalogpattanók (Dima-fajok) revíziója

Dr. Robin Kundrata az olmützi Palacký Egyetem zoológiai tanszékének posztdoktori kutatója már kétszer járt intézményünkben a Synthesys program keretében. Első alkalommal, 2008-ban, még PhD hallgatóként vizsgálta a Bogárgyűjtemény csigaevő lágybogarait és pattanóbogarait. Akkori eredményeiről a múzeumi blogunkban található bővebb információ. Azóta elismert koleopterológus lett, és 2016 januárjában ismét múzeumunkba látogatott, ezúttal a pattanóbogarak (Elateridae) egyik alcsaládjának (Diminae) faunisztikájával és taxonómiájával foglalkozott. 

A kutatás célja

A projekt elsődleges célja az elmúlt évek balkáni gyűjtőútjairól származó, a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményében őrzött bogáranyag feldolgozása volt. A korábbi, kaotikus taxonómiai leírások és az elterjedési területekre vonatkozó hiányos ismeretek tisztázása fontosnak bizonyult a Dima-fajok státuszának pontos meghatározásához.
A kutatás mindemellett kiterjedt a biogeográfiai ismeretek bővítésére is: úgy tűnik, e röpképtelen, és ezért szűk elterjedésű fajok előfordulási helyei jelzik azokat a refugiumokat (menedékeket), amelyekben a lombos erdők átvészelték a legutóbbi jégkorszakot.

Amiért intézményünket választotta

Dima-fajokat más európai köz- és magángyűjtemények is csak kis példányszámban őriznek, hiszen ezek a bogarak csak 1000 méter feletti hegyvidékeken élnek, némelyikük csak egyetlen hegyen; ráadásul csak éjszaka lehet gyűjteni őket, mivel nappal elrejtőznek az avarban.  Ám az utóbbi évek nemzetközi gyűjtőutainak köszönhetően, múzeumunkban komoly mennyiségű anyag gyűlt össze a Dima-fajokból.
Múzeumunk régóta szoros és kölcsönösen hasznos kapcsolatot ápol a legfontosabb európai múzeumokkal is, így nem okozott gondot a vizsgálatok idejére kikölcsönözni a korábban már leírt Dima-fajok típuspéldányait. Ezek vizsgálata nélkül a fajok érvényessége, a már leírt fajok összehasonlítása képtelenség lenne.
A jelenlegi projekt eredményességét előrevetítette, hogy Robin Kundrata gyűjteményi kollégáinkkal már korábban szoros munkakapcsolatot ápolt, többek között közös cikkek és gyűjtőutak révén.

Teljesítmény és értékelés

A vendégkutató gyűjteményi munkatársunkkal, Németh Tamással együttműködve elkészítette a Balkán-félszigeten található Dima-fajok revíziójának vázlatát. A tervek szerint 2016 végén megjelenő cikk nyolc, eddig ismeretlen faj leírását tartalmazza, valamint több, korábban tévesen leírt faj szinonimizálására is sor kerül. A kutatás következő lépéseként Robin Kundrata kilátásba helyezett egy újabb budapesti látogatást, melynek során az orientális régió fajaira irányul a figyelme, illetve elkészülhet a Dima genusz molekuláris törzsfája is.
A kutató kiemelte intézményünk gyűjteményi dolgozóinak hozzáértését és segítőkészségét, amely lehetővé tette, hogy projektét sikeresen befejezhesse. Robin Kundratát a Synthesys program során dr. Merkl Ottó, a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményének vezetője látta vendégül.
A gyalogpattanókról, illetve Robin Kundrata és múzeumi kollégáink közös eredményeiről további érdekességek találhatók Németh Tamás  kollégánk cikkében itt .

A bakonyi Páskom-tetőn található kimmeridgei ammonitesz fauna rendszertani vizsgálata

Az önkéntes német paleontológus-kutató, Armin Scherzinger hazájában az egyik legtapasztaltabb szakembernek számít a késő jura, – kiváltképp a kimmeridgei és tithon emeletekből származó – ammoniteszeket illetően. Eddigi kutatásai, nemzetközi együttműködései révén és azok eredményeként fontos szakirodalmi publikációkban jelenik meg a neve szerzőként, vagy társszerzőként. A kutató 2014 júniusában a Synthesys program keretében látogatott a Magyar Természettudományi Múzeumba a hazánkból származó anyagok tanulmányozása céljából.

 

A kutatás alapja

A külső vázas lábasfejűekhez tartozó ammoniteszek fontos szerepet játszottak a jura időszak tengeri ökoszisztémájában, ezért paleobiológiai vizsgálatuk rendkívül fontos. Ezzel együtt a késő jura ammoniteszek aránylag kevéssé ismertek. A projekt keretein belül az elsődleges cél a hazánkban korábban gyűjtött, de még nem publikált ammonitesz fauna tanulmányozása, illusztrálása és publikálása volt – különös tekintettel a Nebrodites nemzetség és az Aspidoceratidék példányaira.

Amiért az intézményünket választotta

A Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának Bakonyból származó felső jura ammonitesz gyűjteménye kiemelkedő jelentőségű. A példányok állapota kiválóan megőrződött, ennek köszönhetően vizsgálatukkal új adatok nyerhetők az ammoniteszek taxonómiai ismeretanyagának bővítéséhez. Intézményünk gyűjteményének tanulmányozása lehetővé tette a kutató számára, hogy összehasonlítsa a magyarországi lelőhely anyagát az utóbbi 150 évben publikált más európai lelőhelyekével és a témában megjelent jelentős monográfiákban leírtakkal.

Teljesítmény és értékelés:

Armin Scherzinger intézményünket – a gyűjteményrészt és az adminisztrációt is kiemelve – kiválóra értékelte és vendéglátójával, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának főmuzeológusával, dr. Főzy Istvánnal közösen végzett kutatása során jelentős eredményeket el. A paleontológusok elsőként dokumentálták számos faj és a Sutneria nemzetség jelenlétét a hazai anyagban. A közösen elért eredményeket a kutatók nemzetközi őslénytani témájú szaklapokban és egy monográfiában kívánják publikálni.

A Magyar Természettudományi Múzeum fémdarázs típusanyagának revideálása, típuskatalógus készítése (Hymenoptera: Chrysididae)

Paolo Rosa 2014 decemberében 10 napot töltött a Magyar Természettudományi Múzeum Hártyásszárnyú gyűjteményében a Synthesys program keretében. A kutató a fémdarazsak (Hymenoptera: Chrysididae) specialistája.

Balról jobbra: Vas Zoltán, Paolo Rosa, Na-sen Wei

A kutatás célja

A projekt célja a fémdarázstípusanyag tanulmányozása, revideálása volt.Az eredeti fajleírások és a gyűjteményi példányok céduláin szereplő adatok összevetésével, illetve a példányok rendszertani besorolásának tisztázásával lehetséges csak a példányok típus státuszuk tisztázása, az eredeti típussorozatok (szüntípusok) azonosítása, és a típussorozatokból lektotípusok kijelölése. A projekt teljesítése – a nevezéktani és rendszertani problémák tisztázása révén – nélkülözhetetlen egy palaearktikus határozókulcs elkészítéséhez,továbbá értékes adatokat szolgáltat a Fauna Europaea projekthez is, múzeumi szempontból pedig nagyban növeli a gyűjtemény értékét, feldolgozottságát, rendezettségét.

Amiért intézményünket választotta

A Magyar Természettudományi Múzeum fémdarázs-gyűjteménye ~18.000 példányt számlál a világ minden részéről. A fémdarázs típusanyag – elsősorban Mocsáry Sándor, majd Móczár László munkásságának köszönhetően – kiemelkedő, ennek köszönhetően pedig világviszonylatban is az egyik legjelentősebb gyűjtemény. Legalább 900 fémdarázs típuspéldányt őriz ez a gyűjteményrész. A kutató korábbi munkái során már felfedezett hibákat az intézményben őrzött fémdarázs típuspéldányok taxonómiai interpretációjában (pl. típusként kijelölt nem-típus példányokat, illetve nem jelzett típuspéldányokat). A Synthesys projekt keretében lehetősége adódott arra, hogy a teljes palaearktikus típusanyagot revideálja, és katalógusát elkészítse.

Balról jobbra: Paolo Rosa, Móczár László, Villu Soon

Teljesítmény és értékelés

130 példányról, amelyeket ezt megelőzően nem típuspéldányokként tartottak számon, derült ki elsődleges vagy másodlagos típus státusza. Ugyanakkor 90, típusként nyilvántartott példányról kiderült ki, hogy mégsem az. Négy taxontszinonimizált a kutató, tíz lektotípust és egy neotípustkijelölt. A teljes típusanyagról katalógus készül. A kutató eddigirészeredményeit a Zootaxa és Zookeystudományos folyóiratokban jelentette meg. A további eredmények publikálása folyamatban van.

Paolo Rosa intézményünket kiválóra értékelte, kiemelte a gyűjteményi anyagok és adatbázisok jelentőségét, rendezettségét. A kutatót Dr. Vas Zoltán, múzeumunk Hártyásszárnyú gyűjteményének vezetője látta vendégül.

A középső- és késő-pleisztocén hiéna- és macskafélék fosszíliáinak összehasonlító elemzése

Dr. Elena Ghezzo, a Firenzei Tudományegyetem Földtani Intézetének posztdoktori tagja 2014 októberében 15 napra látogatott a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárába a Synthesys program keretében. Megelőző kutatásai során az olaszországi emlősök biokronológiájával és taxonómiájával foglalkozott és fontos munkái közé tartozik például az innovatív, háromdimenziós rekonstrukciókkal készített tanulmánya a Grotta Equi barlangi lelőhely üledékeiről.

A kutatás alapja

 A projekt célja elsődlegesen az MTTM paleontológiai gyűjteményében őrzött középső- és késő-pleisztocén kori hiénák és macskafélék fosszíliáinak összehasonlítása volt és az elemzés során nyert adatok rögzítése GIS rendszerben, amely adalékul szolgál egy részletes tanulmány készítéséhez a ragadozók kontinentális európai megjelenéséről és terjeszkedési területeiről. A doktorandusz tervei között szerepelt a magyarországi, németországi és olaszországi populációk összehasonlítása mellett az egyedek tafonómiai vizsgálata, ami azt jelenti, hogy külön vizsgálta a maradványokon esetleg megfigyelhető patologikus (betegségekre vagy sérülésekre utaló) elváltozásokat, valamint az olyan nyomokat, amik a leletek felhalmozódásának módjára, okaira utalnak.

Amiért intézményünket választotta

A Magyar Természettudományi Múzeum, jelentős pleisztocén kori emlős leletanyag és számos holotípus birtokában, a legfontosabb európai múzeumok közé sorolható a témában. Az intézményben található fosszíliák, hozzávetőleg 400 ősgerinces faj csontmaradványainak lelőhelyei reprezentálják az elmúlt 2,5 millió év összes klimatikus változását és következtetni engednek a kor állattársulásaira (faunáira) egyrészt a lelőhelyekről kimutatott fajok előfordulási százaléka és annak változásai, másrészt a lelőhelyek tafonómiai jellegzetességei által. Mindemellett, a kelet-európai jégkori fauna ma már nem annyira ismert Nyugat-Európában, mint még 20-30 évvel ezelőtt, mivel felfedezésük és meghatározásuk nagy része a múlt századra tekint vissza és bizonyos esetekben csak magyar nyelvű, vagy csak magyarországi könyvtárakban elérhető dokumentumok állnak rendelkezésre. A publikációkban továbbá, többnyire csak a legfontosabb példányok ábrázolása található egy-egy lelőhelyről, így a többi példány vizsgálata – például egy taxonómia revízió vagy egy tafonómiai elemzés elvégzéséhez – csak a gyűjteményben lehetséges.

Teljesítmény és értékelés

A vendégkutató feljegyzéseket készített a fontosabb késő- és középső-pleisztocén lelőhelyekről, melyek alapján tematikus térképet készít az európai nagytestű ragadozók elterjedési területeiről és klimatikus változások okozta vándorlásairól. Ezen kívül részletes vizsgálat alá vette két ősi nagymacska faj, a Panthera onca gombaszoegensis és a P. leo maradványait. Ezen ősragadozók megjelenése, majd elterjedése a kora-pleisztocén második felére és a középső-pleisztocén első felére, majd egy újabb migrációs hullámban a késő-pleisztocénre tehető. A vizsgálódás során nyert adatokat a hallgató összevetette az olaszországi fauna és típusgyűjtemények adataival további összehasonlító elemzés elkészítésének céljából.

Elena Ghezzo kiválóra értékelte intézményünket, kiemelte Őslénytani és Földtani Tárunk gyűjteményvezetőjének, dr. Gasparik Mihálynak segítőkészségét és szakmai tudását, mely hozzájárult a doktoranduszprojektjének sikeres megvalósításához.

Erdei egerek és fehérfogú cickányok koponyájának morfofunkcionális vizsgálata

Elizabeth Kerr PhD hallgatóként 2014 márciusában látogatott intézményünkbe a párizsi Természettudományi Múzeumból a Synthesys program segítségével. A kutató az Apodemus és Crocidura nemzetségbe tartozó fajok alkalmazkodóképességének evolúciós kérdéseivel foglalkozik. Vizsgálódásait az anyaintézményében rágcsálók és rovarevők emésztőszervrendszerének morfofunckcionális modellezésén keresztül végezte. 

 

A kutatás célja

Az állkapocs alaktani eltérései a fajok között, illetve az egyes fajok populációi között részben ökológiai okokra és a táplálkozási szokásokra vezethető vissza. A kisemlősök esetében, amelyeket rövid generációs időszak jellemez, ezek a változások meglehetősen gyorsan következnek be. A kisemlősök gyorsan és könnyen alkalmazkodnak az ember alakította környezethez, így vizsgálatukkal fontos adatok nyerhetőek az ökológiai változások megértéséhez. Az Apodemus és Crocidura nemzetségbe tartozó fajok meghatározása, morfológiai változatainak feltérképezése és a nemzetségek ökológiai korrelációjának vizsgálata elengedhetetlen a kérdéskör további kutatásához. Az Apodemus nemzetség fajai gyakran nehezen határozhatók, ezért a genotipizált, pontosan ismert fajú példányok anatómiai vizsgálata biztos alapot nyújt a 3D-s absztrakt terű modellezéshez.

Amiért az intézményünket választotta

A Magyar Természettudományi Múzeum Emlősgyűjteményében több száz erdei egér  és a Crocidura nemzetségbe tartozó cickány koponyája illetve alkoholos preparátuma található meg. A legtöbb közülük magyarországi gyűjtésből származik, de vannak példányok Finnországból, Németországból, Olaszországból, Oroszországból és Szlovákiából is.  A kutatatás eredményességének feltétele volt a hallgató számára, hogy az állkapcsokról makrofelvételeket készíthessen és az alkoholos preparátumokból szövetmintát vehessen a genetikai vizsgálatokhoz.

Teljesítmény és értékelés
A hallgató a projekt során digitális felvételeket készített az intézményünkben őrzött példányok állkapcsairól és mintát vett az alkoholos preparátumok izomzatából. Ezek az anyagok jelentős adatokat szolgáltatnak a különböző földrajzi területeken élő fajok és populációk összehasonlító elemzéséhez. A projekt eredményeit a kutató a későbbiekben a nagyközönség számára is publikálja. Elizabeth Kerr múzeumunkat kiválóra értékelte, kiemelte munkatársaink hozzáértését és segítőkészségét. A kutatót Görföl Tamás, az Emlősgyűjtemény muzeológusa látta vendégül.

Horvátországi endemikus növényfajok típusainak kijelölése

Dr. Sandro Bogdanović, a Zágrábi Egyetem Mezőgazdasági Karának kutatója 2014-ben látogatott intézményünkbe a Synthesys program keretében. A kutató munkája során a Balkán-félsziget flórájának taxonómiai és evolúciós kapcsolatait vizsgálja morfológiai, citológiai és molekuláris módszerek segítségével. Mivel hasonló jellegű tanulmányok elég ritkák a területről, kutatásai hozzájárulnak a Közép-Európa flórájának kialakulása szempontjából is fontos félsziget biodiverzitásának hatékonyabb megismeréséhez. Az utóbbi években több, tudományra új növényfajt írt le az Allium, Limonium és Campanula nemzetségekből és filogenetikai kutatásai számos további, megválaszolásra váró szakmai kérdést vetnek fel.

A kutatás alapja

Több, a közelmúltban megjelent munka rávilágított, hogy számos Horvátországi területéről leírt növényfaj ismerete hiányos, elsősorban nevezéktanuk tisztázatlansága és tipizálásuk hiánya következtében. Mindehhez első és meghatározó lépés a kérdéses fajok originális anyagának felkutatása, így Sandro Bogdanović Synthesys keretében végzett munkájának elsődleges célja a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában található, Horvátországból leírt taxonok potenciális típuspéldányainak felkutatása volt, melynek segítségével elvégezhető a kérdéses taxonok típusának kijelölése, majd következő lépésként kialakulásuk, fejlődéstörténetük vizsgálata.

Amiért az intézményünket választotta

A XX. század elejéig magyar botanikusok meghatározó szerepet töltöttek be Horvátország flórájának feltárásában. Közülük kiemelkedik Kitaibel Pál, aki Adam Waldsteinnel közösen számos növényfajt írt le Horvátország területéről; és Degen Árpád, akinek nevéhez tudományra új növényfajok leírásán túl a 3 kötetes Flora Velebitica című, ma is alapműnek tekintett monográfia megírása köthető. Ennek köszönhetően, intézményünkben nagy számban található meg horvát endemizmusok típusanyaga, nem csak Kitaibel és Degen, hanem Borbás Vince, Lengyel Géza, Heinrich Wilhelm Schott, Franz Sieber, Josif Pančić és mások gyűjtéseiben. A magyarországi látogatás lehetővé teszi a kiterjedt kutatást a történelmi jelentőségű anyagokba, melyek előfeltételként szolgálnak az átgondolt terepi mintavételezéshez, további molekuláris vizsgálatokhoz és tanulmányok elkészítéséhez.

Teljesítmény és értékelés:

Dr. Bogdanović az intézményünkben három, Degen Árpád által leírt, Horvátországban honos taxon (Trifolium velebiticumAnthyllis aurea subsp. velebitica és Silene velebitica) típusanyagára talált.

Lektotípusok kerültek előzetesen kijelölésre mely eredmények publikálását és egyben a kijelölések érvényesítését dr. Barina Zoltánnal közösen végzik. További kapcsolódó eredményeiről a Plant Systematics and Evolution folyóiratban megjelent cikkében számolt be, illetve publikációt tervez a Phytotaxacímű szaklapban is. Nemrég társzerzőként könyve jelent meg a horvát flóra endemikus növényfajairól  (Nikolić, Toni; Milović, Milenko; Bogdanović, Sandro; Jasprica, Nenad (2015): Endemi u hrvatskoj flori – Alfa d.d., Zagreb, ISBN:978-953-297-763-9).

A kutató intézményünket kiválóra értékelte szakmai és adminisztratív szempontból is. Kiemelte Növénytárunk gyűjteményvezetőjének, dr. Barina Zoltánnak kompetenciáját és segítőkészségét.

A Balkán-félsziget Allium fajainak taxonómiai vizsgálata

Dr. Goran Anackov, az újvidéki Természettudományi Egyetem Biológiai és Ökológiai Tanszékének egyetemi docense, 2013 decemberében látogatott intézményünkbe 5 napra, a Synthesys program keretében. A kutató jelentős kemotaxonómiai és florisztikai eredményeket ért el az elmúlt másfél évtizedben, számos növényökológiai és botanikai vizsgálatokról szóló előadást tartott és különös figyelmet fordított a természetvédelmi projektekre.

A kutatás alapja

Az Allium L. nemzetségnek számos faja endemikus a Balkán-félszigeten és a terület változatosságának köszönhetően magas a további előforduló fajok száma is. Sok az újonnan leírt faj és számos korábban leírt név tartalma, illetve kapcsolatai tisztázatlanok, esetenként pedig hibridizáció is előfordul a nemzetségen belül. A területre vonatkozó szakirodalom elavult és számos csoportot nem vesz figyelembe. A Balkán-félszigeten előforduló Allium fajok taxonómiájának és nevezéktanának tisztázásához elengedhetetlen a típuspéldányok vizsgálata, melyek nagy számban fordulnak elő a Magyar Természettudományi Múzeum herbáriumaiban.

Amiért az intézményünket választotta

Dr. Goran Anackov célja múzeumunk herbáriumainak áttekintése volt, mivel intézményünk virágosnövény-gyűjteményei kiemelkedően reprezentálják a Balkán flóráját. Elsősorban a további vizsgálatokat megalapozó típuspéldányok és eredeti anyagok vizsgálatát tűzte ki célul, valamint az Allium guttatum, Steven; A. paniculatum L. és A. saxatile M. Bieb fajkomplexek rendszertanának vizsgálatához keresett összehasonlító anyagokat.

Teljesítmény és értékelés

A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményeinek vizsgálata lehetővé tette a kutató számára a Balkán-félszigeten előforduló Allium saxatile fajkomplexen végzett tanulmányai befejezését. Az A. paczoskianum Tuzson mintáinak elemzései által kapott adatok további vizsgálatok tárgyát képezik. Ezenkívül számos példányt nézett át a Codonoprasum csoportból, amelyek segítségével az A. flavum L., A. carinatum L. és A. fuscum Waldst et Kit. faj alatti taxonjainak és az A. serbicum Pančić problémás státuszának tisztázásában ért el eredményeket.

Dr. Goran Anackovot Dr. Barina Zoltán, a Növénytár Herbarium Carpato-Pannonicum gyűjteményének vezetője látta vendégül. Intézményünkben eltöltött idejét eredményesen zárta, a múzeumi gyűjteményeket, felszereltséget, a kollégák szakmai tudását kiválóra értékelte, hozzáállásukat és segítőkészségüket külön kiemelve ajánlja múzeumunkat más kutatók figyelmébe.