Vendégkutatóinkról

A bakonyi Páskom-tetőn található kimmeridgei ammonitesz fauna rendszertani vizsgálata

Az önkéntes német paleontológus-kutató, Armin Scherzinger hazájában az egyik legtapasztaltabb szakembernek számít a késő jura, – kiváltképp a kimmeridgei és tithon emeletekből származó – ammoniteszeket illetően. Eddigi kutatásai, nemzetközi együttműködései révén és azok eredményeként fontos szakirodalmi publikációkban jelenik meg a neve szerzőként, vagy társszerzőként. A kutató 2014 júniusában a Synthesys program keretében látogatott a Magyar Természettudományi Múzeumba a hazánkból származó anyagok tanulmányozása céljából.

 

A kutatás alapja

A külső vázas lábasfejűekhez tartozó ammoniteszek fontos szerepet játszottak a jura időszak tengeri ökoszisztémájában, ezért paleobiológiai vizsgálatuk rendkívül fontos. Ezzel együtt a késő jura ammoniteszek aránylag kevéssé ismertek. A projekt keretein belül az elsődleges cél a hazánkban korábban gyűjtött, de még nem publikált ammonitesz fauna tanulmányozása, illusztrálása és publikálása volt – különös tekintettel a Nebrodites nemzetség és az Aspidoceratidék példányaira.

Amiért az intézményünket választotta

A Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának Bakonyból származó felső jura ammonitesz gyűjteménye kiemelkedő jelentőségű. A példányok állapota kiválóan megőrződött, ennek köszönhetően vizsgálatukkal új adatok nyerhetők az ammoniteszek taxonómiai ismeretanyagának bővítéséhez. Intézményünk gyűjteményének tanulmányozása lehetővé tette a kutató számára, hogy összehasonlítsa a magyarországi lelőhely anyagát az utóbbi 150 évben publikált más európai lelőhelyekével és a témában megjelent jelentős monográfiákban leírtakkal.

Teljesítmény és értékelés:

Armin Scherzinger intézményünket – a gyűjteményrészt és az adminisztrációt is kiemelve – kiválóra értékelte és vendéglátójával, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának főmuzeológusával, dr. Főzy Istvánnal közösen végzett kutatása során jelentős eredményeket el. A paleontológusok elsőként dokumentálták számos faj és a Sutneria nemzetség jelenlétét a hazai anyagban. A közösen elért eredményeket a kutatók nemzetközi őslénytani témájú szaklapokban és egy monográfiában kívánják publikálni.

A Magyar Természettudományi Múzeum fémdarázs típusanyagának revideálása, típuskatalógus készítése (Hymenoptera: Chrysididae)

Paolo Rosa 2014 decemberében 10 napot töltött a Magyar Természettudományi Múzeum Hártyásszárnyú gyűjteményében a Synthesys program keretében. A kutató a fémdarazsak (Hymenoptera: Chrysididae) specialistája.

Balról jobbra: Vas Zoltán, Paolo Rosa, Na-sen Wei

A kutatás célja

A projekt célja a fémdarázstípusanyag tanulmányozása, revideálása volt.Az eredeti fajleírások és a gyűjteményi példányok céduláin szereplő adatok összevetésével, illetve a példányok rendszertani besorolásának tisztázásával lehetséges csak a példányok típus státuszuk tisztázása, az eredeti típussorozatok (szüntípusok) azonosítása, és a típussorozatokból lektotípusok kijelölése. A projekt teljesítése – a nevezéktani és rendszertani problémák tisztázása révén – nélkülözhetetlen egy palaearktikus határozókulcs elkészítéséhez,továbbá értékes adatokat szolgáltat a Fauna Europaea projekthez is, múzeumi szempontból pedig nagyban növeli a gyűjtemény értékét, feldolgozottságát, rendezettségét.

Amiért intézményünket választotta

A Magyar Természettudományi Múzeum fémdarázs-gyűjteménye ~18.000 példányt számlál a világ minden részéről. A fémdarázs típusanyag – elsősorban Mocsáry Sándor, majd Móczár László munkásságának köszönhetően – kiemelkedő, ennek köszönhetően pedig világviszonylatban is az egyik legjelentősebb gyűjtemény. Legalább 900 fémdarázs típuspéldányt őriz ez a gyűjteményrész. A kutató korábbi munkái során már felfedezett hibákat az intézményben őrzött fémdarázs típuspéldányok taxonómiai interpretációjában (pl. típusként kijelölt nem-típus példányokat, illetve nem jelzett típuspéldányokat). A Synthesys projekt keretében lehetősége adódott arra, hogy a teljes palaearktikus típusanyagot revideálja, és katalógusát elkészítse.

Balról jobbra: Paolo Rosa, Móczár László, Villu Soon

Teljesítmény és értékelés

130 példányról, amelyeket ezt megelőzően nem típuspéldányokként tartottak számon, derült ki elsődleges vagy másodlagos típus státusza. Ugyanakkor 90, típusként nyilvántartott példányról kiderült ki, hogy mégsem az. Négy taxontszinonimizált a kutató, tíz lektotípust és egy neotípustkijelölt. A teljes típusanyagról katalógus készül. A kutató eddigirészeredményeit a Zootaxa és Zookeystudományos folyóiratokban jelentette meg. A további eredmények publikálása folyamatban van.

Paolo Rosa intézményünket kiválóra értékelte, kiemelte a gyűjteményi anyagok és adatbázisok jelentőségét, rendezettségét. A kutatót Dr. Vas Zoltán, múzeumunk Hártyásszárnyú gyűjteményének vezetője látta vendégül.

A középső- és késő-pleisztocén hiéna- és macskafélék fosszíliáinak összehasonlító elemzése

Dr. Elena Ghezzo, a Firenzei Tudományegyetem Földtani Intézetének posztdoktori tagja 2014 októberében 15 napra látogatott a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárába a Synthesys program keretében. Megelőző kutatásai során az olaszországi emlősök biokronológiájával és taxonómiájával foglalkozott és fontos munkái közé tartozik például az innovatív, háromdimenziós rekonstrukciókkal készített tanulmánya a Grotta Equi barlangi lelőhely üledékeiről.

A kutatás alapja

 A projekt célja elsődlegesen az MTTM paleontológiai gyűjteményében őrzött középső- és késő-pleisztocén kori hiénák és macskafélék fosszíliáinak összehasonlítása volt és az elemzés során nyert adatok rögzítése GIS rendszerben, amely adalékul szolgál egy részletes tanulmány készítéséhez a ragadozók kontinentális európai megjelenéséről és terjeszkedési területeiről. A doktorandusz tervei között szerepelt a magyarországi, németországi és olaszországi populációk összehasonlítása mellett az egyedek tafonómiai vizsgálata, ami azt jelenti, hogy külön vizsgálta a maradványokon esetleg megfigyelhető patologikus (betegségekre vagy sérülésekre utaló) elváltozásokat, valamint az olyan nyomokat, amik a leletek felhalmozódásának módjára, okaira utalnak.

Amiért intézményünket választotta

A Magyar Természettudományi Múzeum, jelentős pleisztocén kori emlős leletanyag és számos holotípus birtokában, a legfontosabb európai múzeumok közé sorolható a témában. Az intézményben található fosszíliák, hozzávetőleg 400 ősgerinces faj csontmaradványainak lelőhelyei reprezentálják az elmúlt 2,5 millió év összes klimatikus változását és következtetni engednek a kor állattársulásaira (faunáira) egyrészt a lelőhelyekről kimutatott fajok előfordulási százaléka és annak változásai, másrészt a lelőhelyek tafonómiai jellegzetességei által. Mindemellett, a kelet-európai jégkori fauna ma már nem annyira ismert Nyugat-Európában, mint még 20-30 évvel ezelőtt, mivel felfedezésük és meghatározásuk nagy része a múlt századra tekint vissza és bizonyos esetekben csak magyar nyelvű, vagy csak magyarországi könyvtárakban elérhető dokumentumok állnak rendelkezésre. A publikációkban továbbá, többnyire csak a legfontosabb példányok ábrázolása található egy-egy lelőhelyről, így a többi példány vizsgálata – például egy taxonómia revízió vagy egy tafonómiai elemzés elvégzéséhez – csak a gyűjteményben lehetséges.

Teljesítmény és értékelés

A vendégkutató feljegyzéseket készített a fontosabb késő- és középső-pleisztocén lelőhelyekről, melyek alapján tematikus térképet készít az európai nagytestű ragadozók elterjedési területeiről és klimatikus változások okozta vándorlásairól. Ezen kívül részletes vizsgálat alá vette két ősi nagymacska faj, a Panthera onca gombaszoegensis és a P. leo maradványait. Ezen ősragadozók megjelenése, majd elterjedése a kora-pleisztocén második felére és a középső-pleisztocén első felére, majd egy újabb migrációs hullámban a késő-pleisztocénre tehető. A vizsgálódás során nyert adatokat a hallgató összevetette az olaszországi fauna és típusgyűjtemények adataival további összehasonlító elemzés elkészítésének céljából.

Elena Ghezzo kiválóra értékelte intézményünket, kiemelte Őslénytani és Földtani Tárunk gyűjteményvezetőjének, dr. Gasparik Mihálynak segítőkészségét és szakmai tudását, mely hozzájárult a doktoranduszprojektjének sikeres megvalósításához.

Horvátországi endemikus növényfajok típusainak kijelölése

Dr. Sandro Bogdanović, a Zágrábi Egyetem Mezőgazdasági Karának kutatója 2014-ben látogatott intézményünkbe a Synthesys program keretében. A kutató munkája során a Balkán-félsziget flórájának taxonómiai és evolúciós kapcsolatait vizsgálja morfológiai, citológiai és molekuláris módszerek segítségével. Mivel hasonló jellegű tanulmányok elég ritkák a területről, kutatásai hozzájárulnak a Közép-Európa flórájának kialakulása szempontjából is fontos félsziget biodiverzitásának hatékonyabb megismeréséhez. Az utóbbi években több, tudományra új növényfajt írt le az Allium, Limonium és Campanula nemzetségekből és filogenetikai kutatásai számos további, megválaszolásra váró szakmai kérdést vetnek fel.

A kutatás alapja

Több, a közelmúltban megjelent munka rávilágított, hogy számos Horvátországi területéről leírt növényfaj ismerete hiányos, elsősorban nevezéktanuk tisztázatlansága és tipizálásuk hiánya következtében. Mindehhez első és meghatározó lépés a kérdéses fajok originális anyagának felkutatása, így Sandro Bogdanović Synthesys keretében végzett munkájának elsődleges célja a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában található, Horvátországból leírt taxonok potenciális típuspéldányainak felkutatása volt, melynek segítségével elvégezhető a kérdéses taxonok típusának kijelölése, majd következő lépésként kialakulásuk, fejlődéstörténetük vizsgálata.

Amiért az intézményünket választotta

A XX. század elejéig magyar botanikusok meghatározó szerepet töltöttek be Horvátország flórájának feltárásában. Közülük kiemelkedik Kitaibel Pál, aki Adam Waldsteinnel közösen számos növényfajt írt le Horvátország területéről; és Degen Árpád, akinek nevéhez tudományra új növényfajok leírásán túl a 3 kötetes Flora Velebitica című, ma is alapműnek tekintett monográfia megírása köthető. Ennek köszönhetően, intézményünkben nagy számban található meg horvát endemizmusok típusanyaga, nem csak Kitaibel és Degen, hanem Borbás Vince, Lengyel Géza, Heinrich Wilhelm Schott, Franz Sieber, Josif Pančić és mások gyűjtéseiben. A magyarországi látogatás lehetővé teszi a kiterjedt kutatást a történelmi jelentőségű anyagokba, melyek előfeltételként szolgálnak az átgondolt terepi mintavételezéshez, további molekuláris vizsgálatokhoz és tanulmányok elkészítéséhez.

Teljesítmény és értékelés:

Dr. Bogdanović az intézményünkben három, Degen Árpád által leírt, Horvátországban honos taxon (Trifolium velebiticumAnthyllis aurea subsp. velebitica és Silene velebitica) típusanyagára talált.

Lektotípusok kerültek előzetesen kijelölésre mely eredmények publikálását és egyben a kijelölések érvényesítését dr. Barina Zoltánnal közösen végzik. További kapcsolódó eredményeiről a Plant Systematics and Evolution folyóiratban megjelent cikkében számolt be, illetve publikációt tervez a Phytotaxacímű szaklapban is. Nemrég társzerzőként könyve jelent meg a horvát flóra endemikus növényfajairól  (Nikolić, Toni; Milović, Milenko; Bogdanović, Sandro; Jasprica, Nenad (2015): Endemi u hrvatskoj flori – Alfa d.d., Zagreb, ISBN:978-953-297-763-9).

A kutató intézményünket kiválóra értékelte szakmai és adminisztratív szempontból is. Kiemelte Növénytárunk gyűjteményvezetőjének, dr. Barina Zoltánnak kompetenciáját és segítőkészségét.

A Balkán-félsziget Allium fajainak taxonómiai vizsgálata

Dr. Goran Anackov, az újvidéki Természettudományi Egyetem Biológiai és Ökológiai Tanszékének egyetemi docense, 2013 decemberében látogatott intézményünkbe 5 napra, a Synthesys program keretében. A kutató jelentős kemotaxonómiai és florisztikai eredményeket ért el az elmúlt másfél évtizedben, számos növényökológiai és botanikai vizsgálatokról szóló előadást tartott és különös figyelmet fordított a természetvédelmi projektekre.

A kutatás alapja

Az Allium L. nemzetségnek számos faja endemikus a Balkán-félszigeten és a terület változatosságának köszönhetően magas a további előforduló fajok száma is. Sok az újonnan leírt faj és számos korábban leírt név tartalma, illetve kapcsolatai tisztázatlanok, esetenként pedig hibridizáció is előfordul a nemzetségen belül. A területre vonatkozó szakirodalom elavult és számos csoportot nem vesz figyelembe. A Balkán-félszigeten előforduló Allium fajok taxonómiájának és nevezéktanának tisztázásához elengedhetetlen a típuspéldányok vizsgálata, melyek nagy számban fordulnak elő a Magyar Természettudományi Múzeum herbáriumaiban.

Amiért az intézményünket választotta

Dr. Goran Anackov célja múzeumunk herbáriumainak áttekintése volt, mivel intézményünk virágosnövény-gyűjteményei kiemelkedően reprezentálják a Balkán flóráját. Elsősorban a további vizsgálatokat megalapozó típuspéldányok és eredeti anyagok vizsgálatát tűzte ki célul, valamint az Allium guttatum, Steven; A. paniculatum L. és A. saxatile M. Bieb fajkomplexek rendszertanának vizsgálatához keresett összehasonlító anyagokat.

Teljesítmény és értékelés

A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményeinek vizsgálata lehetővé tette a kutató számára a Balkán-félszigeten előforduló Allium saxatile fajkomplexen végzett tanulmányai befejezését. Az A. paczoskianum Tuzson mintáinak elemzései által kapott adatok további vizsgálatok tárgyát képezik. Ezenkívül számos példányt nézett át a Codonoprasum csoportból, amelyek segítségével az A. flavum L., A. carinatum L. és A. fuscum Waldst et Kit. faj alatti taxonjainak és az A. serbicum Pančić problémás státuszának tisztázásában ért el eredményeket.

Dr. Goran Anackovot Dr. Barina Zoltán, a Növénytár Herbarium Carpato-Pannonicum gyűjteményének vezetője látta vendégül. Intézményünkben eltöltött idejét eredményesen zárta, a múzeumi gyűjteményeket, felszereltséget, a kollégák szakmai tudását kiválóra értékelte, hozzáállásukat és segítőkészségüket külön kiemelve ajánlja múzeumunkat más kutatók figyelmébe.