Pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae)
A Magyarországon előforduló hét gyalogcincér faj mind röpképtelen, talajlakó tavaszi bogár. Némelyikükkel, például a barna, a fekete, a kétsávos és a nyolcsávos gyalogcincérrel sokfelé találkozhatunk. Réteken, erdők szélén, löszös utakon áprilistól nyár elejéig aktívak. A homoki és a pusztai gyalogcincér, valamint a kétsávos földicincér jóval ritkább. A bennszülött (endemikus) pusztai gyalogcincér csak a Duna–Tisza közének szikes pusztáin fordul elő. Több mint száz évvel ezelőtt önálló fajként írták le, mert megjelenése, életmódja és elterjedése is eltér a többi gyalogcincérétől. A legfrissebb genetikai és morfometriai vizsgálatok szerint azonban a pusztai gyalogcincér nem külön faj, hanem a barna gyalogcincér ökotípusa, vagyis a szikes élőhelyekhez alkalmazkodott állománya. A fekete végtagú és teljesen, vagy legalább a tövénél fekete szárnyfedelű pusztai gyalogcincér legészakabbra Farmos környékén, legdélebbre Szakmár külterületén fordul elő. Onnan dél felé haladva az egyedek egyre világosabbak, szárnyfedőik barnásak, míg Szeged környékén gyakoribbak a fekete szárnyfedelű, ám barnás lábú egyedek. Feltételezhető, hogy a terület vízháztartása és az ott előforduló növények – melyek gyökereivel a földben fejlődő lárvák táplálkoznak – befolyásolják a kifejlett állatok színezetét.
A pusztai gyalogcincér közösségi jelentőségű faj, természetvédelmi oltalom alatt áll, értéke 100 000 Ft. Egyedszáma az időszakosan és földrajzilag is erősen ingadozik. Fő veszélyeztető tényezői a cserjésedés, az esetenkénti magas belvíz, a mesterséges halastavak és öntözőcsatornák kialakítása, valamint a gyepek feltörése és a mezőgazdasági művelés. A már feltört szikesek visszagyepesítése, a mérsékelt legeltetés és a növényvédő szerek használatának csökkentése kedvezően hathat az állományaira.
Németh Tamás
Fénykép ?