Mentők lámpafényben

Földünk megismerésének vágya kultúránk alapvető igénye, ez a kíváncsiság a tudomány egyik legerősebb mozgatóereje. A XV. század úttörői, a nagy földrajzi felfedezések korában vitorlás hajókkal kerestek új, meghódítható kontinenseket az óceánok horizontján túl. A XIX–XX. század fordulójától a felfedezések terepe bolygónk északi és déli pólusa felé fókuszált, a XX. század közepére már minden hegység minden csúcsán járt ember. Bolygónkon felfedeznivaló már csak a felszín alatt maradt.

Az emberiség mindig kapcsolatban állt a barlangokkal. Egyes barlangjaink őseinknek szállásként, menedékként szolgáltak, más barlangok szakrális vagy gazdasági célokra hasznosultak. Az éghajlatváltozással a karsztterületek szerepe felértékelődik az általuk megtartott, kincset érő édesvíz miatt. Ma a barlangok jó részére megismerésre érdemes területekként és sérülékeny természeti értékként gondolunk. A védelem szükséges, mert a karsztok, a bennük található vízkincs, a barlangok, a benne található képződmények megújulni nem tudó természeti örökségünk részei: ha egyszer megváltoztatjuk őket, az örökre helyrehozhatatlan marad.

A barlangászás, a barlangok kutatása sokakat vonzó formája a természetjárásnak. Évente több tízezer látogatási és kutatási célú leszállás történik hazánkban. Habár a túra- és kutatásvezetők mindent megtesznek azért, hogy a túrák biztonságosak legyenek, a balesetek kockázata mindig jelen van. Ha barlangokban vagy nehezen megközelíthető felszíni terepen baj történik, akkor olyan mentőcsapatra van szükség, amely oda tud jutni a sérülthöz, és érdemi egészségügyi ellátást tud nyújtani. Erre a feladatra jött létre a Magyar Barlangi Mentőszolgálat (BMSz) 1961-ben.

A BMSz idén ünnepli alapításának 65. évfordulóját. A barlangi mentők az eltelt 65 évben közel 600 olyan sérültnek tudtak segíteni, ahol más – hivatásos vagy civil – mentőszervezet nem tudott volna érdemi segítséget nyújtani. A mentések néha igen nehéz, embert próbáló körülmények között zajlanak: sötétben, hidegben,  szűk járatokban, tagolt aknákban, vizes környezetben. A barlangi mentés összetett folyamat, minden kézi erővel történik, sok ember munkájának kell összehangoltan zajlania, és a barlangi mentők sajátos, máshol nem használt technikákat alkalmaznak.

Ezekbe a folyamatokba enged betekinteni a 2026. február 21-től látható, Mentők lámpafényben című fotókiállítás.
Kovács Márton fotográfus, fotóriporter és önkéntes barlangi mentő. Tizenöt éve fotózza társai és a BMSz munkáját, éles mentéseket és gyakorlatokat. Sok éve gyűlő képanyagából Sióréti Gábor (fotóriporter, képszerkesztő és művésztanár) válogatta ki és szerkesztette a kiállítás képeit. A Mentők lámpafényben című anyag dokumentarista jellegű riportanyag, a kiállított képek valósak, nem megrendezettek jelenetek. A képek nem illusztrációk, nem is egyszerű hírképek – őszinte képet igyekeznek adni egy-egy mentőakcióról, az együttműködésről, az önkéntességről, a gondoskodásról, a mentőkről, a barlangi mentők szemszögéből.

A kiállítást Tenczer Gábor újságíró, blogger nyitja meg. Aktuális és múltbeli írásaiban, anyagaiban irányt mutat az urbánus embernek a fenntartható és fair természetjáráshoz – a barlangok mélyétől a középhegységi túrákon át a magas hegyek csúcsáig.

A Mentők lámpafényben című kiállítást 2026. február 21-én, 15:00-kor nyitjuk meg a Magyar Természettudományi Múzeum időszaki kiállítóterében. A kiállítás június 6-ig, a múzeum nyitvatartási idejében tekinthető meg.