Felfedezőútra indulunk a történelemben, a hétfejű hidrák és más csodás lények világától II. Rákóczi Ferenc ritkasággyűjteményén át egészen a magyar reformkor tudományosságáig. Kiderül például, hogy az 1600-as években mit javasoltak szagolni az orrvérzés elállítására, hogy a gyermek Csontváry mivel töltötte az időt iskola helyett, hogy Bartók Béla mit mondott a rovargyűjtésről, hogy a tudomány és a művészet hogyan kapcsolódik egymáshoz, és hogy miképpen szolgál eszközül a világ megismeréséhez egy természetrajzi gyűjtemény. Iránytűnk Gáti István 230 évvel ezelőtti gondolata lesz: a természeti dolgok „olyan csudák, melyek mindég elegendő abrakot osztogatnak a ritka dolgokon bíbelődni szerető legnagyobb elméknek is.”
