Felfedezők és sarkkutatók nyomában
2026. július 31-ig
Kupolacsarnok
Felfedezők és sarkkutatók nyomában | A Tegetthoff expedíció és Jókai | Horvath Esther: A sarkvidéki éjszaka csillagai
Ismerd meg a sarkkutatók izgalmas világát a Magyar Természettudományi Múzeumban!
Hogyan dolgoznak a tudósok ott, ahol hónapokig nem kel fel a nap? Milyen érzés a sarkvidéki éjszakában kutatni, túlélni, felfedezni?
Ezekre a kérdésekre ad válaszokat új, interaktív tárlatunk.
Kiállításunk egyik fő eleme Horvath Esther nemzetközileg elismert fotográfus munkája, A sarkvidéki éjszaka csillagai. A fotók valós sarkkutatói történeteken keresztül mutatják meg, milyen az élet a világ egyik legszélsőségesebb pontján.
A Felfedezők és sarkkutatók nyomában tematikus egység a múltba kalauzolja a látogatót.
A 19. századi Tegetthoff-expedíció, Karl Weyprecht és Julius von Payer útleírásai, valamint Jókai Mór: Egész az északi pólusig! című regényének világa segít átélni a múlt sarkkutatóinak kihívásait.
A kiállítás egyik legizgalmasabb része a játékalapú interaktív tér:
- a „Sarkkutatók házában” kipróbálhatod fagyos körülmények között használt eszközöket,
- a gyerekméretű repülőgépben pilótaként közelítheted meg az elszigetelt kutatóbázist,
- a fotófalnál saját kutatói portré készülhet,
- a sarki fény vetítés és hanginstalláció elmélyülős, varázslatos élményt ad – itt még egy jegesmedvével is találkozhatsz!
Ez a kiállítás nem csak informál. Bevon, megszólít, játékba hív.
A tudomány itt nem távoli fogalom, hanem kaland és közös családi élmény.
Mindennap hálás vagyok a kihívásért és a lehetőségért, hogy a Ny-Åle- sundban lévô Geodéziai Obszervatóriumban dolgozhatok. Szeretem a sarkvidék tájait, lenyűgöznek a fények és a környezet változásai, amelynek hála jobban kötôdöm a környezetemhez és önmagamhoz.”
– Susana Garcia Espada
„Tizenöt éve keresem fel a sarkvidékeket, és azóta el sem tudom képzelni az életemet e tájak nélkül. Egyszerűen varázslatosak. Minden távolinak és megközelíthetetlennek, ugyanakkor hihetetlenül sebezhetőnek tűnik. Lehet, hogy messze vannak az ember fennhatósága alatt álló kontinensektől, mégis számtalan módon kapcsolódnak hozzájuk. Az elmúlt pár évben több változásnak is a tanúja lehettem: szó szerint fájdalmas látni a gleccserek és a jég olvadását vagy a növekvő turizmust, például a Spitzbergákon. A sarkvidéki környezet mindemellett még mindig titokzatos és bárhová pillantunk, továbbra is tele van tudományos rejtélyekkel. Az általunk kutatott dolgok nagy része újdonság a tudományban; ha valami konkrét dolgot keresünk, a tenger élővilágának és kapcsolatainak egy másik, addig nem ismert aspektusára bukkanunk. Megtiszteltetés, hogy ott lehetünk és megfigyelhetjük az egyes helyek és évszakok jellegzetességeit, például amikor köd borította, jég burkolta vizeken hajózunk, vagy amikor a sarki éjszaka sötétségében felragyog a táj a holdfényben és látjuk a kisebb-nagyobb állatokat, amelyek e környezetben élnek, igazodva annak egyedi ciklusaihoz. Ami pedig a legfontosabb: az érzés, hogy sürgős tennivalónk van. Rájöttünk, sokkal többet kellene tudnunk, hogy megvédhessük ezeket a kincseket a jövő változásaitól, amelyek gyorsabban következnek be, mint azt hittük.” - Charlotte Havermans
„Régóta izgat az Északi-sarkvidék; elsőre nehéznek és kényelmetlennek tűnhet itt az élet, ugyanakkor, ha jobban szemügyre vesszük, valószerűtlenül szép is. De nemcsak a gyönyörű táj nyűgöz le. A sark-vidékeket jelentősen érinti az éghajlatváltozás, sokkal gyorsabban melegednek, mint a bolygónk többi része. Ráadásul a világ éghajlata is nagymértékben függ tőlük. Ezért tartom olyan izgalmasnak és fontosnak, hogy ezeket a régiókat kutassam, hogy jobban megérthessük a változásokat, és azok hatásait az ökoszisztémára és a világ éghajlatára. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a munkám révén beleláthatok egy olyan világba, amelyet a legtöbb ember nem ismerhet meg. Nemcsak a víz alatti világot kutathatom, ami önmagában is nagyon izgalmas, hanem a világ egyik legtávolabbi helyén kutathatom a víz alatti világot. Először 2019-ben mentem búvárexpedícióra Ny-Ålesundba, és elképesztőnek találtam a vidéket a víz felett és alatt, és ez azóta sem változott.” – Laura Eickelmann
„A pályám magától értetődő módon vezetett az Északi-sarkvidékre. A kertünk hangyáival kezdődött, ma pedig műholdak segítéségével követem a jégen mozgó jegesmedvéket. Már kiskoromban is mélyen megérintett, ahogy a szülőföldem erdeiben minden mindennel összefügg. Az Északi-sarkvidéknek köszönhetően a bolygó szintjén láthattam meg ezeket a kapcsolódásokat, ami rámutat az élet gazdagságának csodájára.
Az Északi-sarkvidéken dolgozva újra és újra visszatérek az otthonomhoz, hogy az ott tapasztaltakat a bolygóval mint ökoszisztémával hozzam összefüggésbe. Amikor így tesz az ember, csodálattal tekint arra a végtelenül áramló rendszerre, amely rendkívüli, élő és érzékelhető összetettséget hordoz magában. Újra és újra elérzékenyülök, amiért ez a perspektíva mindennap megnyílik előttem.”
- Joanna Sulich
„Amióta az eszemet tudom, mindig is izgatott az Északi-sarkvidék. 2013- ban jártam itt először, és azonnal beleszerettem. Egy évet töltöttem a parti őrség KV Svalbard nevű hajóján, amit imádtam. Az itt teljesített kötelező szolgálat után a norvég hadseregben szereztem diplomát, és négy évig dolgoztam Norvégia partjainál, illetve délebbre egy aknaszedőhajón. Szerettem a munkát, és azt, hogy tengerésztiszt lehetek, de a kalandvágyó énem még nem végzett az Északi-sarkvidékkel, és amikor lehetőségem nyílt Ny-Ålesundba költözni, egyszerűen nem tudtam ellenállni. Minden várakozásomnak meg is felel, mert olyan, mintha egy álomban élnék ezen a tiszta helyen, a világ egy távoli szegletében. Az előző munkámban szerettem, hogy olyan dolgot csinálhatok, ami a közösséget és az országot szolgálja. Ugyanezt szeretem ebben a munkában is; azt, hogy részese lehetek valaminek, ami remélhetőleg egy jobb holnap felé tereli a világot, ahol az éghajlat stabilizálódik, és a gleccserek látható valóság lesznek, nem pedig régi mesékben emlegetett ismeretlen objektumok.”
– Hege Iren Svåsand Kråkev
„Az én sarkvidéki kalandom egy Ny-Ålesundban dolgozó barátomnál tett látogatással kezdődött. Mindig is elvarázsoltak a sarkvidéken élő és az azt felfedező emberek történetei, lenyűgözött a természet végtelensége és zordsága, amit barátságtalannak, idegnek és kopárnak képzeltem el. Úton Ny-Ålesundba, a széles gleccserek és a fjordokból meredeken kiemelkedő hegyek fölött repülve azonnal beleszerettem a tájba, amiről kiderült, hogy egyáltalán nem barátságtalan és kopár. Egy összetartó és barátságos közösségre leltem, gazdag vadvilágot találtam, illetve gyönyörű színeket: egész évben, az egyedülálló sarkvidéki fénytől a nyár apró, de vibráló, színpompás virágaiig. Amikor az a szerencse ért, hogy egy izgalmas állást ajánlottak fel, habozás nélkül elfogadtam. Másfél éve vagyok itt és egy pillanatra sem bántam meg, hogy ideköltöztem.”
- Julie Tromborg
„Ha Ny-Ålesundban telel át az ember, könnyen elfeledi, milyen az élet »délen«. Magával ragadó és csábító ez a kis közösség ott a messzeségben. Mindenki keményen dolgozik, sok társas esemény van és gyönyörű a természet. Ugyanakkor változik a hely és az éghajlata is, és ahogyan olvad a jég, a világ figyelme egyre inkább az Északi-sarkvidékre irányul. Ny-Ålesundban az ember messze van mindentől a maga kis hideg, de kényelmes buborékjában, ugyanakkor a klímaváltozás és a világpolitika kellős közepén is. Néha nagyon ellentmondásosnak és zavarosnak
találhatja az ember” – Fieke Rader
„2019 óta utazom rendszeresen Ny-Ålesundba, erre a rendkívüli helyre a világ tetején. Az évek során tanúja voltam annak, hogyan változnak itt az évszakok, milyen törékeny a hely szépsége, és milyen rendkívüli elkötelezettséggel dolgoznak itt azok, akik otthonuknak tekintik, még ha csak rövid ideig is, tudományos pályafutásuk során. A sarkvidéki éjszaka csillagai című hosszú távú projektem azokat a tudósokat és helyieket mutatja be, akik az Északi-sarkvidék tanulmányozásának szentelik életüket. Elszigetelten, szélsőséges hidegben és hónapokig tartó sötétségben dolgoznak, megingathatatlan céltudatossággal. Számomra ők a sarkvidéki éjszaka igazi csillagai – olyan emberek, akiknek szenvedélye és kitartása a Föld egyik legtávolabbi szegletét ragyogja be. Munkájuk arra emlékeztet minket, hogy az Északi-sarkvidék elengedhetetlen bolygónk megértéséhez, és hogy a térség védelme mindannyiunk közös felelőssége” – Esther Horvath
