A fiatal férfit a rangjához illően gazdag melléklettel helyezték nyugalomra: aranyozott lószerszámokat és csatokat, valamint feltehetően ruhadíszként szolgáló gránátberakásos aranylemezkéket is találtak a sírjában. A halott lába mellett egy ló koponyája is feküdt, amelyhez bronzcsengő és vaskolomp tartozott. Ezek nyelvét – ázsiai eredetű hun szokás szerint – a sírba helyezés előtt szándékosan eltávolították.
A 35–45 éves férfi jobb halántékcsontján található az íróvesszőnyúlvány (processus styloideus). Ezen több olyan izom és szalag tapad, amelyek kapcsolatban állnak a garattal, gégével és a nyelvvel. Ha a nyúlvány 30 mm-nél hosszabb, Eagle-szindrómáról beszélünk.
A súlyos elváltozás pontos oka nem állapítható meg, ugyanis többféle behatás is kiválthatta, például fizikai sérülés, daganat, fertőzés, égés vagy vegyszerek. Mindezek ingerlik a csontok felszínét kívülről borító csonthártyát, ezért az ott lévő sejtek csontállományt kezdenek termelni, ami a képen a világosabb színű külön réteg.
A Margit-szigeten fekvő Margit kolostor sekrestyéjének feltárásakor, 1915 tavaszán a padozat terazzo kockái alatt találták meg Macsói Béla herceg (született: 1243 után – elhunyt: Margit-sziget, 1272. november) feltételezett csontmaradványait, melyeket fejjel az oltár felé temettek el.
A pogány módra fegyvereivel, lóval és lószerszámokkal eltemetett rangos, idős férfi a 10. század első harmadában hunyhatott el. „Bene vitéz” a legelső, hiteles honfoglaló magyar (csont)lelet.
1865-ben jelent meg nagyszerű műve, a „Jellemző adatok Magyarország faunájához”. Ebben összefoglalja mindazt az ismeretet, ami addig a pannon térség állatvilágáról összegyűlt. Nemcsak sok, addig ismert faj jelentőségére hívja fel a figyelmet, hanem újakat is felsorol. Munkája különösen fontos a magyarországi rovarvilág feltárásának szempontjából.
A Zefír-boglárka típusanyaga talán mégsem veszett el. Koy Tobiás (1857–1829) üvegskatulyás lepkegyűjteményének leltározása során ugyanis találtunk egy hímet. A Zefír boglárka mellett számos olyan lepkére akadtunk az üvegdobozokban, amelyekhez a balkáni expedíciók sorozata előtt elhunyt Koy Tóbiás nem juthatott hozzá.
Az Esmeralda coerulea első példánya 2014-ben érkezett a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményébe. Székely Kálmán magángyűjtő, a cincérek (Cerambycidae) családjának legjobb hazai szakértője megvásárolta a faj két példányát Európa egyik legnagyobb rovarbörzéjén, a Párizshoz közeli Juvisy-sur-Orge városában. Az egyik hím példányt a múzeumnak ajándékozta.
A fajt a XVIII. század végén gyűjtötték először az dél-oroszországi sztyeppvidéken. Első magyarországi előfordulását 1816-ban jelezték nyomtatásban, amely szerint Georg Dahl bécsi rovarkereskedő Buda környékén nagy számban gyűjtötte. Frivaldszky Imre naplójában 1830-ból jelzi a pesti Ördögmalomtól (a mai Dagály strandfürdő környéke). Négy évtized múlva már arról tudósít, hogy Budapest környékéről kipusztult a lepke.
A semseyit a Kárpát-övezetben, azon belül az egykori Magyar Királyság területén felfedezett ásványok egyike, először Felsőbányán (a Trianoni békeszerződés óta Baia Sprie, Románia) találták meg. A bemutatott példány a közeli Kisbányáról (Chiuzbaia) származik. Közepes hőmérsékletű forró vizes (szakszóval hidrotermás) érctelérekben világszerte elterjedt, de mindenhol csak kis mennyiségben található.
