2023.05.02.

Nyomozás a múltban

A földtörténeti idő visszahozhatatlan, az egykori folyamatok, az egyes események láncolatai, ok-okozati összefüggései reprodukálhatatlanok, de kitalálhatóak - mint maga a történelem. A Föld történetét kutató tudomány a földtan vagy geológia, mely mint minden tudományterület, egzakt alapokon nyugszik. Ezen alapok lefektetésében az ősmaradványok kulcsfontosságú szerepet játszottak és az események visszafejtésében a mai napig mással nem pótolható információkkal szolgálnak.
2023.02.17.

Báryné Dr. Gál Edit igazgató asszony köszöntése

Báryné Dr. Gál Edit igazgató asszony 40 éves munkaviszonyát ünnepli, ebből az alkalomból a Magyar Természettudományi Múzeum vezetése, Bernert Zsolt főigazgató úr és Buzár Ágota főigazgató-helyettes asszony személyesen köszöntötte Őt gyöngyösi tagintézményünkben.
2023.02.03.

Ősi nyomok nyomában

Új, tizenkét részes blogsorozatot indítunk 2023-ban, „Ősi nyomok nyomában” címmel. Célunk, hogy bevezessük az olvasót az ősmaradványok egy különleges csoportja, az őséletnyomok világába. Ezt, a hazánkban csak kevesek által művelt tudományterületet nevezik őséletnyomtannak, vagy idegen szóval paleoichnológiának. A geológia e kicsiny szelete az őslénytan és az üledékföldtan mezsgyéjén helyezkedik el, s kutatási eredményei nagy jelentőséggel bírnak mind tudományos, mind gazdasági szempontból.
2023.01.11.

Ősi, sötét mélységek lakói: mélytengeri porcoshalak kövületei a Mecsekből

Magyarországon az utóbbi évtizedben felélénkültek a fosszilis porcoshalakkal kapcsolatos kutatások. A vizsgálatok kedvelt célpontjai – a közgyűjteményi leletanyagok revízióján túl – a Bakony-hegység, valamint a Mecsek-hegység középső-miocén korú lelőhelyei. A Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának munkatársa, Szabó Márton és szerzőtársai ezúttal egy különleges porcoshal-lelőhelyet vizsgáltak az orfűi mesterséges tavak vidékén, Tekeres mellett.
2022.12.20.

Homokpusztáink eltűnt éke

Akik szerint az éjjeli lepkék unalmas szürkés-barnás színűek, feltehetően nem erre a fajra gondoltak. Élénk, „neonzöld” alapszíne nem áll nagyon messze a láthatósági mellények árnyalatáról, amelyet csinosan kiegészít a szárnyak külső szegélyén futó rozsdabarna sáv, ill. az ugyanilyen színű szárnyrojt. A zöld és a barna szín találkozásánál pedig keskeny sárga csík vonul végig. Bár rokonai között aprónak számít, a példányok szépségükkel magukra vonták figyelmünket a Lepkegyűjteményben.
2022.12.16.

Egy 85 millió éves, szárnyas drágakő – Magyarország első őscsótánya

A csótányok minden kétséget kizáróan nem tartoznak a legnépszerűbb rovarok közé. Nagyjából 320 millió éve jelen vannak a földi ökoszisztémákban, és színre lépésük óta gyakorlatilag alig változtak. Gond nélkül túlélték azokat a kataklizmikus eseményeket, melyek olykor alapjaiban befolyásolták a szárazföldi élővilágot. Az ember által lakott területek meghódítása ezek után nem jelentett számukra kihívást. Egyes fajaik igen kártékonyak, megdézsmálják a konyhában vagy a kamrában tárolt élelmiszert, és komoly betegségeket is terjesztenek. Összességében véve a „csótány” szó hallatán csak kevés embert tölt el csodálat, vagy érdeklődés.
2022.11.04.

Uralkodók, főúri passziók és múzeumi példányok

Ferenc József szenegáli bozótkakukkja (Centropus senegalensis) a Magyar Természettudományi Múzeum Madárgyűjteményében Írta: Dr. Fuisz Tibor István (MTM, Madárgyűjtemény)
2022.10.21.

Tüzek a Természettudományi Múzeumban, 1956. október 24.– november 6.

A szomszédságunkban dúló pusztító háború különös aktualitást kölcsönöz az 1956 őszi budapesti forradalmi eseményekre való emlékezésnek. 1956 október-novemberében Oroszország (illetve a „nagy Oroszország kovácsolta frigy” gyermeke, a Szovjetunió) hadserege 1849 után immáron másodízben teljesítette forradalmunk leverésének a saját politikai szempontjai által vezérelt, morálisan elfogadhatatlan feladatát. A beavatkozásnak nemcsak számos honfitársunk – és sok szovjet katona –, de fővárosunk megannyi épülete is áldozatául esett. Múzeumunk súlyos, pótolhatatlan károkat szenvedett.
2022.01.07.

Egy kis hazai: borostyánkincs és ősi ízeltlábúak a Bakony széléről

Nemrég két kis borostyánkő-darab került beleltározásra a Magyar Természettudományi Múzeum őslénytani gyűjteményének egyik típusszekrényében. Maguk a példányok első ránézésre szinte jellegtelenek, nagyon sötét, feketés-vörös borostyándarabok, egyikük még a legerősebb átvilágító fényforrással is legfeljebb csak az elvékonyodó peremein enged át magán valamicske fényt. A másik borostyándarab apró, körvonala mentén szabálytalan, összességében véve egy nagyobbacska zsemlemorzsára emlékeztet. Az avatatlan szem számára nem tűnnek nagyszabású tudományos felfedezésnek. Márpedig, ha valami a MTM őslénytani gyűjteményének úgynevezett típusszekrényeinek egyikébe kerül, az azt jelenti, hogy valami újat tartogat a tudomány számára.
2020.04.29.

Trianon 100 – Herkulesfürdői gyűjtőutak Trianon előtt és után

Állattani szempontból a Kárpát-medence egyik leghíresebb, legismertebb és legjobban feltárt területe Herkulesfürdő. Valóságos búcsújáróhelye volt 1920 előtt a zoológusoknak. Hosszú csend következett később, de a hely egyáltalán nem merült feledésbe.
Trianon 100 – Herkulesfürdői gyűjtőutak Trianon előtt és után
Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élményének fokozása érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Bővebben